Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Mindene a társasjáték, a színházi leginkább, de az otthoni is
2017-01. szám / Pavlovics Ágota

Zsámbéki Gábor és Zsótér Sándor osztályában végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2014-ben. Diploma után megvalósult az álma, és a mára megszűnt Szputnyik Hajózási Táraságba
került. A következő év Junior Prima Díjat hozott neki meg vígszínházi tagságot. Szinte minden este játszik, délelőttönként próbál. A kirobbanóan tehetséges, szellemes és energikus Király Dániellel nem csak a Szentivánéji álom erdejében jártunk.

Kezdetnek kalapemelés, főhajtás. Kevesen mondhatják el magukról, hogy pár év alatt olyan sokat elértek a szakmájukban, mint te.
K. D.: Köszönöm szépen.

Azt mondtad egy interjúban, a hivatás szóban benne van a hívás, téged mi hívott a színház felé?
K. D.: Kiskoromtól kezdve mindig azt mondtam, hogy színész akarok lenni, mégis nehezen tudom megmondani, hogy miért. Erősen foglalkoztatott a kérdés, különösen, amikor a szakdolgozatomat írtam, aminek Az amatőr szférától az alternatív szféráig volt a címe. Sokat gondolkodtam rajta, mi motivál. Honnan ered bennem ez a vágy? De nem találtam meg a gondolat magvát. Gyerekként sorozatokat néztem, legóztam, de már akkor sem az építés érdekelt, hanem az emberekkel való kapcsolat, akikkel különféle szituációkat játszottam el.

Sok barátod volt?
K. D.: Mindig sok barátom volt, de az Ajka, Veszprém, Budapest távolság és az, hogy a munka lefoglalt, nem segítette ezek megőrzését. Sokan lemorzsolódtak. Mára kevés olyan barátom maradt, akivel rendszeresen tartom a kapcsolatot.

Messziről nagy ugrásnak tűnik, hogy a független Szputnyik után a Vígszínházba szerződtél. Hogy élted meg?
K. D.: Nem éreztem igazán nagy változást. Azt a hatalmas energiát, ami az előadások elkészítését jellemezte a Szputnyiknál, a Vígszínházban is érzem. Ami az infrastruktúrát illeti, persze egészen más a függetlenek élete, mint a kőszínházi színészeké. A Szputnyiknál díszítő és varrónő is voltam olykor, ami persze nagyon pozitív tapasztalat, de nem mindig teszi boldoggá az embert. A Vígszínház sokkal kényelmesebb, mindezt nem nekem kell csinálnom, tisztább az identitásom, itt az ember tudja, hogy színész. Persze a nagy színpadot és azt, hogy több mint ezerfős közönség előtt kell játszani, meg kellett szokni. Eleinte szokatlan volt az is, hogy vannak öltöztetőink.

A Vígszínház folyamatosan változik, komoly fordulatszámon pörög, milyen érzés volt bekerülni a társulatba?
K. D.: Szerencsés vagyok. Akkor jöttem, amikor egyszerre tízen kerültünk be a társulatba. Úgy éreztem, hogy kíváncsiak rám és a munkámra. Ez a csapat nemcsak érdeklődő, de fáradhatatlanul dolgozik is. Szerencsém van abban is, hogy eddig mindig olyan társulatokkal dolgoztam, amelyek nagyon munkásak.

Szinte minden este játszol, délelőttönként próbálod a Szentivánéji álmot. Nem vagy fáradt?
K. D.: Egyszer, amikor már nem dolgoztunk együtt, összefutottam Bodó Viktorral az utcán, megkérdezte, hogy vagyok. Mondtam, fáradt vagyok. Azt válaszolta: ez a szó nincs. Hamar megértettem. Azóta mielőtt kimondanám, hogy fáradt vagyok, mindig eszembe jut Bodó, és nem mondom ki.
hirdetés


A Kovács D. Dániel rendezésében színpadra kerülő Szentivánéji álomról többek között ezt olvastam a honlapotokon: „Eszenyi Enikő mint Puck kerít negyven perc alatt övet a Föld körül, és eközben Stohl András a színháztörténet leghíresebb átváltozásán megy keresztül.” Megmagyaráznád?
K. D.: Annyit elárulhatok, hogy izgalmas előadás készül, az általad felsoroltakon kívül az erdő megjelenítése is egyedülállóvá teszi. Igyekszünk minél inkább megtalálni ennek a bájitalos, csattanó maszlagos történetnek a mélységeit. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy lehet közelebb hozni a valósághoz ezt a tündérmesét. Az élményt, hogy eddig imádtam a párom, de most jött valaki, aki sokkal jobban vonz. Most vagyunk a próbafolyamatban ott, hogy sok mindent máshogy látunk. Egykorúak vagyunk, de sokféle helyről jöttünk, és igyekszünk hozzátenni mi is a magunkét. Szerintem óriási ötlet, hogy Enikő játssza Puckot, öröm nézni, ahogy dolgozik. Néha annyira magával ragad a játéka, hogy nézővé válok, pedig nekem is van dolgom a színpadon.

Gondolom, egy húron pendültök a rendezővel.
K. D.: Ami engem illet, nem is tudod, mennyire. D. kitalált egy olyan koncepciót, hogy a darab egy része két embert kíván. Az olvasópróba előtt mondta el, hogy a szerepem, Theseus – Oberon mellett szüksége lenne rám mint játékmesterre. Amíg ő a fő jelenettel foglalkozik, én csinálom a többit. Hiába tudom, hogy van ilyen, korábban elképzelni sem tudtam, hogy két ember rendezzen. Természetesen, Kovács D. Dániel rendezi a darabot, az ő vízióját valósítjuk meg ketten, én csak segéd vagyok.

Érdekel a rendezés is?
K. D.: Nem csak érdekel, azt gondolom, hogy mindennél jobban érdekel, és ez az érdeklődés egyidős a színészet iránti vonzalmammal. Úgy 13-14 éves koromtól foglalkozom komolyan a színészettel, azóta átszövi szinte minden gondolatomat. Így vagyok a rendezéssel is. Komáromi Sándorral, akit mesteremnek tekintek, három évig dolgoztam Veszprémben. Egyszer csináltunk egy félórás horror mesejátékot, nem játszottam benne, és akkor éreztem meg, hogy a rendezés kimeríthetetlen élmény. 2013-ban a KoMa Társulatnál Zrínyi Gál Vince adott lehetőséget, hogy rendezzek. Imádtam csinálni, nem volt egyetlen olyan másodperc sem, amikor félre tudtam volna tenni. Valójában 13 napig nem tudtam egy percre sem félre tenni.

A Pál utcai fiúkra képtelenség jegyet kapni, erős a gyanúm, hogy színháztörténetet írtok. Ez milyen érzés, kedves Csónakos?
K. D.: Nagyon szeretem az előadást, nagyon szeretek a társaimmal dolgozni. Azt hiszem, attól olyan jó a darab, hogy nagyszerű csapat játssza. Látom a tekintetekből, érzem a színpadon, óriási energiák találkoznak. Dés Andristól kaptunk egy szót, a „takadimi”-t, ezt kántáljuk kezdés előtt, és máris elindul valami összetartozás-érzés.

Mivel lazítasz?
K. D.: Otthonülő típus vagyok, amennyi időt tudok, a szerelmemmel töltök. Imádok társasjátékozni, ezzel a szenvedélyemmel már sikerült sokakat megfertőznöm.





vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor