PM Online | Zene

Dohnányi Ernő az egyik legsokoldalúbb zseni volt a magyar zenetörténetben. A legnagyobb fejtörést azonban az okozhatja vele kapcsolatban, hogy zongoristaként, zeneszerzőként vagy karmesterként emlékezzünk-e rá? A kérdést tovább „bonyolítja” Dohnányi világpolgársága: a

germán és a magyar zenei nyelvet egyaránt anyanyelvi szinten birtokolta, viharos életrajza pedig végül – Bartókhoz hasonlóan – az USA-ba sodorta az élete végéig honvággyal küzdő, megtört zeneszerzőt, akinek hihetetlen erős zeneszerzői életművét még ma sem ismerjük eléggé. Ezt a hiányt igyekszik orvosolni a Danubia Zenekar háromrészes portrésorozata Eckhardt Gábor Liszt-díjas zongoraművész, zenepedagógus vezetésével, amelynek első előadására szeptember 9-én délután és este várják az érdeklődőket a Budapest Music Centerbe.

11 éve indult a Zeneszerzőportré-sorozat, amelynek keretében eddig többek között Vivaldi, Bach, Händel, Haydn, Mozart, Beethoven, Rossini, Schubert, Mendelssohn, Schumann, Verdi, Csajkovszkij, Kodály, Bartók és legutóbb Debussy életének, munkásságának részleteit ismerhette meg a közönség. Most miért éppen Dohnányira esett a választás?
E. G.: A felsorolásból egyértelműen látszik, hogy még bőségesen akad adósságunk a zenetörténet nagyjaival szemben. Dohnányi Ernő már egy ideje „kopogtat az ajtón”, most érkezett el az alkalom, hogy ő előtte tiszteleghessünk anélkül, hogy bármiféle jubileumot kelljen megünnepelnünk. Tisztán csak briliáns zeneszerzői tehetségének adózunk a sorozattal.

Az egyes előadások a zeneszerző életművét „lakóhelyei” köré szervezve ismertetik meg: az első alkalom Németországba, a második Magyarországra, a harmadik, decemberi koncert pedig az USA-ba kalauzol minket. Lehetett volna más a tematika, kézenfekvő volt ez a fajta felosztás?
E. G.: Mivel mindig háromrészes sorozatokról van szó, muszáj valami áthidaló eszmei, történeti keretet adni a műsoroknak. Itt most az életrajz fordulópontjai jelentették a kapaszkodót, de természetesen lehetne például egy műfajok szerinti megközelítés is. Míg németországi tartózkodása a rapid sebességgel berobbanó sikerek idejét jelzik, a magyarországi tevékenység ilyen szempontból már összetettebb képet mutat, és az életpálya utolsó szakaszát jelentő amerikai évek már a keserűség hangját ütik meg.

Hogyan képzeljünk el egy ilyen koncertet, mi a szereped házigazdaként?
E. G.: Kedvcsinálás, ráhangolódás és elsősorban a szerző életre keltése. A közönség szereti, ha megszólítják, ha egyenrangúnak érezheti magát. Tudományos előadást tőlem nem kapnak, ellenben a zene iránti rajongásomat szeretem átadni. Mivel előadóművész, pedagógus és egyben kíváncsi közönség is vagyok egy személyben, úgy érzem, ez ad hitelt a vetített képekkel fűszerezett, könnyed hangvételű előadásaimnak. Általában a műsorok egyik felét én töltöm ki, a másik felét a zene adja. Dohnányi esetében több teret kap ez utóbbi.

Ez azt is jelenti, hogy nem kell megrémülni Dohnányi neve hallatán, akár laikusok is nyugodt szívvel beülhetnek egy-egy ilyen koncertre?
E. G.: Dohnányi nevétől a külföldiek szoktak megrémülni, mert nem tudják, hogyan ejtsék ki. Dohnányi Ernő párját ritkítóan szellemes zenéjét hallgatni felüdülés!