Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
2 x 2 így lett öt
2014-12. szám / Szepesi Krisztina

Öt év után újra összeáll a Cotton Club Singers, hogy egy húszéves jubileumi koncerten Fehér Gábor, Kozma Orsi, László Boldizsár, Szűcs Gabi és Zsédenyi Adrienn megmutassa, még mindig nagyon jók együtt. A hétállomásos, 2 x 2 így lett öt című turné csúcspontjaként január 12-én az
Erkel Színházban idézik fel a legnagyobb sikereket. László Boldizsár, a zenekar alapítója mesél az összeállásról és arról, hogyan lett belőle az elmúlt években elismert operaénekes.

Hogyan jött az ötlet, hogy a 2009-ben feloszlott együttes újra össze­áll­jon?
L. B.: Úgy oszlottunk fel akkor, hogy a meghatározó tagok, vagyis Koz­ma Orsi és Szűcs Gabi már három éve nem énekeltek a csapatban, Zsédenyi Adrienn pedig akkor már 9 éve távozott. És mivel ők voltak azok, akikkel sikerre vittük a zenekart, egyértelmű volt, hogy velük kell ezt a jubileumot megünnepelni. Igény is volt rá, hiszen a közönség nagyon egyértelmű jelzéseket adott, hogy szeretné még ezt a zenekart együtt látni, a kerek évszám pedig alkalmasnak tűnt arra, hogy tényleg összeálljunk újra.

Amikor újra összeállt a régi, nagy csapat, könnyű volt újra megtalálni a közös hangot?
L. B.: Annak idején annyira sokat játszottuk ezt a zenei anyagot együtt, hogy szinte a vérünkké vált, a húsunkba égett, így csupán néhány automatizmust kellett újraéleszteni. Nem nagyon kellett még kottát se elővenni, csak egy-két hangot pontosítottunk.

Hogyan válogattatok a 15 évnyi, 13 nagylemeznyi zenéből?
L. B.: Nehéz volt, mert nem lehet mindent megmutatni, de nem is ez a fő szempont, inkább az, hogy legyen ez egy szerethető, jó zenei ívű este. Emiatt persze kihullottak a listából olyan dalok, amik fontos részei voltak a zenekar életének, de olyan ez, mintha az Omega együttes előadná a Petróleum lámpát vagy a Gyöngyhajú lányt, azután pedig már bármit énekelhetnek. Nálunk is el kell énekelni a Négy gengsztert, utána pedig jöhetnek az ABBA- és a Sinatra-dalok, és már semmi más dolgunk nincs, mint hogy jól érezzük magunkat, és átadjuk ezt a jó érzést a közönségnek is.

A repertoár melyik része áll legközelebb a szívedhez?
L. B.: Az én szívemhez ez a négy ember áll közel és velük bármit elénekelek. Az a lényeg, hogy együtt legyünk a színpadon, és együtt megmutassuk, mire vagyunk képesek. De ha már választani kell, akkor az ABBA jazz volt a csúcs számomra, amiből lesz is rendesen a műsorban. A turné egyébként hét állomásból áll, de a januári koncert programja azért egy kicsit más lesz, már csak azért is, mert Adrienn csak ezen az egy koncerten tudta vállalni a részvételt.
hirdetés

20 éve miből gondoltátok, hogy egy ilyen zenekarral be lehet futni, amikor mindenhonnan diszkó és techno szólt?
L. B.: Ha nem olyan populáris szinten, de valami hasonlót sikerült elérnünk, mint annak idején Fenyő Miklóséknak az akkori diszkókorszakban a jampi rock’n’roll stílussal. Eleinte senki nem gondolta, hogy van esélyünk. És valóban, a swing egy rétegműfaj, pláne a vokális megszólalással, de talán épp ezért mondhatom, hogy nem is a zene vitt sikerre minket, hanem a négy ember viszonya a színpadon. Az érdekelte az embereket, hogy mi együtt hogyan szórakoztatunk, és nem az, hogy milyen zenével érjük ezt el. A hozzáállásunk is más volt, mint az akkori zenekaroknak. Akkoriban sokan inkább arra törekedtek, hogy minél hamarabb leszerződjenek egy kiadóhoz, ami jól gúzsba kötötte az életüket, és minimum 4-5 évre meghatározta azt, hogy mit csináljanak, hol lépjenek fel, mennyiért, és abból mennyi jusson a zenészeknek. Mi pedig saját menedzsmentet csináltunk, saját kiadónk volt, mert a mi működésünkbe nem fért bele, hogy megmondják, mit és hogyan tegyünk.

Amikor pedig a csapat feloszlott, megkezdődött az operakarriered. Azt mesélted, Sík Olga, korábbi énektanárod már a kezdetekkor az operaénekesi pálya felé akart terelni.
L. B.: Egy könyvben olvastam azt a gondolatot, hogy a kocsid arra megy, amerre nézel. Vagyis azzal, hogy egyre többet kacsintgattam az opera felé, elkezdett úgy rendeződni az életem, hogy arra menjen az utam. Olga néni valóban beleültette a fejembe a gondolatot, és amikor az alaptagok kiváltak a zenekarból, már kezdett megerősödni bennem, hogy az operaéneklés lesz az új irány. Berle Sanford Rosenberggel, az új mesterrel pedig átvariáltuk a hangomat, hogy tudjak operát énekelni.

Azóta többször fordult veled elő olyan is, hogy hirtelen, akár néhány nap alatt kellett beugranod olyan szerepbe, amit azelőtt nem énekeltél.
L. B.: Volt egy olyan, amikor valóban négy napom volt a felkészülésre, de annyi könnyítés volt, hogy magyarul énekelhettem. Olyan is előfordult, hogy szerdán szóltak és csütörtökön már a Stockholmi Operában kellett fellépnem egy olyan szerepben, amit tíz hónapja énekeltem utoljára. Szóval tény, hogy bevállalós vagyok. Az ilyen helyzetek engem nem leblokkolnak, hanem inspirálnak.

És ott van még a Boldi és a Keresztapák csapat is.
L. B.: Az nem annyira más, inkább a kettő ötvözete, hiszen swinges alapra énekelek operai hangon. A Cotton Club Singersnél viszont ügyesen át kell hidalni a fellépéseket úgy, hogy mellette az operát is tudjam csinálni. Ezt úgy oldottam meg, hogy a swinges éneklést kellett egy kicsit az operaéneklési technikával ötvözni, hogy ne sérüljön a hangom, miközben a közönség nem hallhatja meg a különbséget.

Azzal, hogy újra összeálltatok, megfordult a fejedben, hogy akár folytathatnátok is?
L. B.: A búcsúkoncertet mi nagyon komolyan gondoltuk. Azt persze nem mondtuk, hogy soha többet nem fogunk énekelni és azért is van, hogy most öt év után újra összeállunk néhány koncertre. És természetesen az is előfordul, hogy magánrendezvényeken még fellépünk együtt, de mostanra mindegyikünk saját utat épített fel, és inkább azt követi. Hofi Géza jut erről eszembe, aki élete utolsó éveiben már csak a Madách Kamarában vállalt fellépést, és hiába kértem, lépjen fel velünk, azt mondta: imádlak titeket, de az a ti közönségetek, ez pedig az enyém, és nem szabad a kettőt összekeverni. Ha pedig ezt be tudjuk tartani, a Cotton Club Singers mindig egy patinás név marad.

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor