PM Online | Zene

„Lehetetlen nem beleszeretni abba, amilyen őszintén és megalkuvás nélkül a BFZ a zenéhez viszonyul” – a fiatal karmestertehetségnek, Vladimir Fanshilnek az elmúlt években sikerült megfigyelnie a Budapesti Fesztiválzenekar titkát. Április 26-án és 28-án a Zeneakadémián
mutatja meg, mennyire tudja kamatoztatni ezt a tudást, amikor is maga vezényli a világ egyik legjobb zenekarát a FIÚK (Fischer Iván Új Karmestereket mutat be) sorozat keretében.

Az ausztrál Vladimir Fanshil első látogatása a Fesztiválzenekar próbatermébe maradandó élmény volt: „Amit ott tapasztaltam, a felfedezés erejével hatott, minden képzeletemet felülmúlta. Amint földet értem a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtéren, Fischer Iván már hívott is, hogy ’gyere azonnal a Selmecibe próbálni’. Ez nem volt betervezve, de azonnal odasiettem. Soha nem felejtem el, amit akkor láttam: a zenekar Iván új operáját, A Vörös Tehenet próbálta. Iván ott volt a terem közepén, egyik kezével zongorázott, a másikkal vezényelt, és teli torokból reppelte a magyar szöveget, néhány muzsikus éppen táncolt, mások a kottát bújták – bohém káosz uralkodott. De olyan tartalmas káosz, hogy azonnal magával ragadott a zenélésük öröme – soha nem láttam még ilyet.”
„A BFZ az első hangtól kezdve mindent máshogyan csinál, és lehetetlen nem beleszeretni abba, amilyen őszintén és megalkuvás nélkül viszonyul a zenéhez” – magyarázza a fiatal karmester, aki Dubóczky Gergely és Victor Aviat debütálása után veti bele magát a „bohém káoszba”, és a Glinka-Mozart-Prokofjev mesterhármas műveivel mutatkozik be a zenekar élén.
Fanshil így mesél a darabokról: „Az első mű Glinka Keringő-fantáziája. Glinka, majd az utána következő orosz zeneszerzők számára a keringő nem egyszerűen egy tánc, hanem önkifejezési lehetőség, amellyel életre kelthető a melankólia, a szerelem, a féltékenység, a báj és még sok más érzelem.”
„Mozart zenéje a fiatalos önkifejezés csúcsa. Prokofjevhez hasonlóan Mozart is imádott viccelődni és grimaszolni. Számomra a szellemesség és a zsenialitás összeköti ezt a két csodagyereket, akik a zenéjükben mindig képesek fiatalok maradni. A két hegedűre írt C-dúr Concertonét Mozart mindössze tizennyolc éves korában, de már nagyon ismert komponistaként szerezte, tele zenei párbeszéddel és humorral” – részletezi a koncertek programját a dirigens, aki Prokofjev zenéjében azt szereti, hogy miközben könnyed és játékos, mindig van tapintható mélysége.