A kolosszus
2018. június 13. / Gulya István

Sajátos trilógiát alkot a spanyol rendező-forgatókönyvíró, Nacho Vigalondo Időbűnök, A földönkívüli és A kolosszus című filmje: átlagos figurák hétköznapi életét egy fantasztikus jelenség hatja át. Az Időbűnök a csavaros időutazós sci-fik világába visz, A földönkívüli

váratlanságát egy ufóinvázió adja, A kolosszus pedig a godzillafilmek metropoliszrombolását idézi meg, de a fantasztikum minden esetben pusztán apropó, a lényeg az átlagos alakokon van.
Gloria (Anne Hathaway) sebzett figura, egy éve nem dolgozik, ellenben nonstop iszik és mulatozik. Ezt elégeli meg egy ponton Tim (Dan Stevens), a lány barátja, és kitessékeli az életéből, a közösből és a sajátjából. Gloria gyerekkora kisvárosában, az üresen álló szülői házban igyekszik magával valamit kezdeni. Ebben segít a sráckori barát, Oscar (Jason Sudeikis), aki kisebb-nagyobb szívességeket tesz a lánynak, például munkát ajánl. Gloria persze nem lesz hirtelen más új melóhelyén, Oscar bárjában sem, egy nap azonban mégis történik valami: az aktuálisan átivott éjszaka után Gloria ijedten veszi észre, hogy a Szöulban tomboló óriásszörny pont úgy mozog, ahogyan éppen ő lép vagy a haját birizgálja. Mintha a koordinálatlanságával ő koordinálná…
Errefelé kevés hagyománya van a hibrid filmeknek, inkább a Távol-Keletre jellemző, így Vigalondo is szinte egyedül áll azzal, ahogy A kolosszus kisvárosi dramedyből indulva a godzilla-óriásrobot sci-fin át eljut a pszichothrillerig. Merész és figyelemre méltó ív, rendhagyó és megosztó műfaji keveredés, sok következetlenséggel és logikai bukfenccel előadva. Így nehéz a forgatókönyvíró-rendezővel tartanunk, különösen, hogy olykor még az unalommal is meg kell küzdenünk.

DVD
Kritika (3)
ADS Service