Nehéz most hitelesnek maradni
2019. június 17. / Pavlovics Ágota

A tavaly alapításának tizedik évfordulóját ünneplő Manna Produkció előadó-művészeti er­nyő­szer­ve­zet­ként segíti a pályakezdő, az újrakezdő és az álmaikat megvalósítani vágyó színházi al­ko­tókat. A Manna alapítójával, Gáspár Annával beszélgettünk a szervezet működéséről, elkészült és
tervezett projektjeiről, más menedzseri feladatairól és a független előadóművészek aktuális helyzetéről.

A Manna gazdasági és jogi képviseletet biztosít, vállal me­cé­nás­ke­re­sést, pályázatírást és szak­ta­nácsa­dást színházi al­ko­tó­cso­por­tok­nak, független színházi társulatoknak, művészeknek. Hogy képzeljük el mind­ezt a gyakorlatban?
G. A.: A Manna egy olyan produkciós szervezet, melyhez a független alkotók fordulhatnak, ha jogi és gazdasági képviseletre van szükségük. Hétköznapi megfogalmazásban, ha egy művész szeretne meg­va­ló­sí­tani egy produkciót, és beadna egy pályázatot, de nincs saját cége, színháza, háttere mindehhez, akkor megkeresheti a Mannát, hogy ebben segítsen. A színház a fő irányunk, de szervezünk drá­ma­tá­bo­ro­kat gyerekeknek, táncos workshopokat, közösségi prog­ram­so­ro­za­tot, írunk színészportrékat, forgatunk filmet, installáltunk kiállítást, és ké­szí­tet­tünk már hangoskönyvet is.

A Manna mellett más területeken is dolgozik. Hogyan került a Modern Art Orchestra csapatába?
G. A.: Öt évvel ezelőtt keresett meg Fekete-Kovács Kornél, a zenekar vezetője, én pedig szívesen vállaltam a feladatot, mert nagyon tisz­te­lem a MAO munkáját, szeretem a zenéjüket, és tizennyolc csodálatos muzsikussal dolgozhatom együtt a big bandben. A Mannában a fiatal színházi alkotókkal kicsit rám záródott a világ, mert bár Magyarország legrejtettebb kisfaluiba is eljutunk – most nyáron például Lullára megyünk játszani –, keveset szerepelnek az előadásaink az országhatárokon túl. A MAO-ban való munkámban ismét tudtam használni a nyelv­tu­dá­somat, és a menedzseri feladatok is egészen más távlatokba mutattak, mint a Mannában. De nemcsak a zenekar érkezett az életembe 2014-ben, hanem egy táncos is, Gergye Krisztián személyében. Vele is öt éve dolgozom együtt, szintén menedzserként, és számtalan nagyon izgalmas projekten dolgozunk, hazai és nemzetközi terepen is, amiben ő táncosként folyamatosan feszegeti a műfaji határokat, és legtöbbször olyan összművészeti produkciókat hoz létre, melyekben keveredik a báb, a színház, a képzőművészet, a kortárs zene és a tánc. Nagyon izgalmas alkotó, elképesztő kreativitással. Így három területen dolgozom egyszerre menedzserként, amelyek segítik is egymást, hiszen ennek köszönhetően nagyobb a rálátásom a teljes előadó-művészeti szcénára. A legtöbb feladatom azonban még mindig a Mannával van, a te­het­ség­gon­dozó és mentorprogramjaink kiemelt szerepet kapnak az életemben.
A nyári ZAlaegerszegi KOrtárs Művészeti Fesztivál (ZAKO) a Manna és a Kvártélyház Szabadtéri Színház szervezésében valósul meg. Ez az együttműködés hogy jött létre? Honnan a szellemes név?
G. A.: Évekkel ezelőtt Tompagábor Kornél hívott meg a Kvártélyházba több előadást a Mannától, majd ő találta ki, hogy ezeket az előadásokat egy csokorban nyújtsuk át a nézőknek. Azóta minden nyáron egy hét a függetleneké Zalaegerszeg nyári színházában. A nevet én találtam ki, nem is tudva, hogy milyen emlékeket is idéz a zalaegerszegiekben a ZAKO szó, ugyanis Közép-Európa egyik legkorszerűbb ru­ha­gyá­rát hívták így, amelynek épülete a bezárása óta szomorúan és üresen áll a városban. De talán a fesztiválnak már kicsit sikerült átírnia ezt a hangulatot.

Milyen programokkal várja idén a ZAKO hűséges közönségét?
G. A.: Ebben az évben kevéssé látunk előre, nem tudjuk, miből finanszírozzuk a fesztivált, szűkültek a lehetőségeink. A kultúra nem versenyképes üzletág Magyarországon, legtöbb esetben állami támogatással képes csak működni. Ismert tény, hogy a kultúrafinanszírozás egyik biztos rendszerét megszüntették, és az is, hogy nincs a helyzetre átgondolt megoldás. Közben telik az idő és fogy a levegő. Mi, szervezők választhatunk, hogy meghirdetünk egy fesztivált vagy egy évadot fedezet nélkül, vagy nem hirdetünk meg semmit, és kivárjuk, amíg biztosan tudjuk, mekkora összegből tervezhetünk, és majd 2020-ban folytatjuk, ha még lesz kivel és kinek játszani. Így lehet, hogy mindenki hoppon marad – néző, művész egyaránt –, és egy fesztiválba fektetett többéves munka kárba vész. Nehéz hitelesnek maradni a mostani körülmények között a szakmánkban. Ezekben a helyzetekben az összefogás sokat jelent, így a Kvártélyházzal való együttműködésnek köszönhetően idén is lesz ZAKO, és két produkciót biztosan meghívunk. Az egyik a Call Girl, Mészáros Piroska saját életéből írt mono előadása, amelyet Spáh Dávid rendezett. A másik előadás a Találkozások tehetségprogram új darabja, Az utolsó tűzijáték, melynek két szereplője Udvaros Dorottya és Földes Eszter.