„Örülök az új találkozásoknak”
2019. augusztus 13. / Jónás Ágnes

Meddig cipeljük a döntéseinket, és milyen árat fizetünk azért, hogy rossz cselekedeteinket semmis­sé tegyük? – többek között ezekre a kérdésekre keres válaszokat Székely Csaba Semmit se bánok című műve, melyet Sztarenki Pál rendezésében láthatnak a nézők szeptember 12-től a
Rózsavölgyi Szalonban Schneider Zoltán, Elek Ferenc és Sztarenki Dóra szereplésével. A Jászai Mari-díjas Elek Ferenccel az izgalmasan groteszk drámáról és soron következő szerepekről beszélgettünk.

Székely Csaba annak idején a Bánya-trilógiával robbant be az erdélyi, nem sokkal később a magyarországi színházi életbe is. Szerinted miben rejlik az ő titka? Miért lehetnek vonzóak a művei ol­va­sók, ren­dez­ők és színészek számára egyaránt?
E. F.: Székely nyelvezete nagyon különleges és friss, a Semmit se bánok hangulatában a rá jellemző kettősség uralkodik: tragikum és humor keveredik, remek humorral ellenpontozódik a téma súlyos tra­gi­ku­ma. Az előadásunk a múlttal való szembenézést, egy olyan belső utazást mutat be, amelynek végállomása az önmegismerés és a fele­lős­ség­vál­lalás. Másfél évtizeddel Ceausescu bukása után játszódik, azonban a szereplők nem tudnak szabadulni a múlt örökségétől, ár­nyai­tól. Az előadásban Dominikot játszom, aki egykor Securitate, vagyis a román titkosrendőrség tagja volt. Nyugdíjasként él, és nem tartja magát felelősének azért, amit a múltban elkövetett. Aztán rájön, hogy tönkretette az egyetlen olyan ember életét, akit szeret…

Először szerepelsz a Rózsavölgyi Szalonban. Fontosnak érzed, hogy anyaszínházad, a Katona József Színház mellett máshol is kipróbáld magad?
E. F.: Meggyőződésem, hogy máshol is kell dolgozni. Nagyon szeretem a Katona József Színházat, gyakorlatilag a második otthonom, de néha nagyon jól tud esni egy kis „kirándulás”, inspirálóan hat rám az új közeg, örülök az új találkozásoknak. A Rózsavölgyi Szalonban játszani üdítő. Barátságos, családias a hangulat, mindig igényes darabok futnak, néhányat én is megnéztem már. A nézők karnyújtásnyira vannak tőlünk, színészektől, mely által úgy érezhetik, hogy egy kicsit ők is részesei a történetnek. Egyébként pár évvel ezelőtt álltam már közönség előtt a Szalonban – Nyáry Krisztián Így szerettek ők című könyvének bemutatóján, a Margó Fesztivál keretében, Bartsch Katával elevenítettünk meg néhány történetet.

Schneider Zoltánnal, Sztarenki Dórával és Sztarenki Pállal dolgoztál már korábban?
E. F.: Sztarenki Dórával a Futószínház során alkottunk egy csapatot – egy futóknak szánt színházat vezettünk a Margitszigeten, később pedig A Tanár forgatásain is találkoztunk. Sztarenki Pállal a főiskolás évek után játszottam egy darabban. Nagyon megszerettük egymást, és azóta is figyelemmel követjük egymás pályafutását. Örülök, hogy felkért Dominik szerepére. Mindig jólesik, ha gonosz vagy kevésbé pozitív figurát játszhatok.
Olvastam rólad, hogy olyannyira ragaszkodsz az anyaszínházadhoz, hogy annak közelében vettél lakást is, ráadásul a 2018/19-es évadban a második legtöbbször, 201 alkalommal léptél a Katona színpadára. Az elmúlt évtizedek alatt sikerült megfogalmaznod magadban, hogy miért szerethető számodra a színészi hivatás?
E. F.: 1998-ban végeztem a színművészetin, azonnal szerződtetett a Katona József Színház, melynek azóta is tagja vagyok, természetes, hogy ragaszkodom hozzá. Hogy miért szeretem a szakmám? A munkám során rengeteget tanulok magamról, a kollégákról és bizonyos élethelyzetekről. Szerintem ebben a hivatásban az a legjobb, hogy mindent ki tudsz próbálni. Számos karakterbe és szituációba helyezkedhetsz bele, és talán elcsépelt, amit mondok, de én tényleg őszintén szeretem, amit csinálok, boldoggá tesz, hogy sok a munkám, és nincs olyan szakmai feladatom, ami ne töltene ez lelkesedéssel. Az is jólesik, amikor megállítanak az utcán és gratulálnak, vagy fotót szeretnének készíteni velem. Engem a színészet éltet.

Milyen munkák lelkesítenek a következő évadban?
E. F.: Nemrégiben fejeztük be a humorban és akcióban gazdag Pesti balhé forgatását, amelynek rendezője Lóth Balázs; a film várhatóan 2020 elején kerül a mozikba. A fiammal töltöm a nyár egy részét, igyekszünk pihenni, feltöltődni a Balatonon, aztán beindul A Tanár forgatása, esténként pedig tanulgatom a Semmit se bánok szövegét. Augusztus végén elkezdődnek a próbák Máté Gáborral: a Katona József Színház Sufnijában az irodalmi Nobel-díjas Elfriede Jelinek osztrák írónő A királyi úton című művét visszük színre. 2020 márciusától játszom Zsámbéki Gábor A császár munkacímű rendezésében, mely Ryszard Kapuscinski, egykori lengyel újságíró riportjainak szövegeiből készül. Szerepelek Tarnóczi Jakab Bánk bán rendezésében, és dolgozom Dömötör Andrással is a nemrég elhunyt Térey János Káli holtak című regényének színpadi változatában. Egytől egyig izgalmas kihívás.