Az ötödik parancsolat
2020. október 05. / Nagy Klaudia

Guy Haines építész és Charles Bruno véletlenszerű találkozása egy vonaton gyökeresen megváltoztatja mindkettejük életét. Charles ugyanis furcsa ötlettel áll elő, hogyan iktassák ki azokat, akik útjukban állnak: ő megöli Guy feleségét, az építész pedig az ő apját, senki nem fog
gyanakodni rájuk, úgysem ismerik egymást. Guy eleinte ellenáll, de egyre nagyobb rajta a nyomás. Az Idegenek a vonaton című izgalmas pszichothriller Szarka János rendezésében mutatták be a Rózsavölgyi Szalonban. A Guy Hainest alakító Porogi Ádám színművészt a szerep kihívásairól kérdeztük.

Háromszor is játszottál már a Rózsavölgyi Szalonban, a Halál Ve­len­cé­ben című darabban, a Mel­lék­ha­tásban és a Visszavonulásban. A mostani szereplők közül (Józan László, Őze Áron, Takács Katalin, Szina Kinga, Ozsgyáni Mihály) dolgoztál már valakivel?
P. Á.: Nem dolgoztunk még, sőt, nem is ismertem őket eddig sze­mé­lye­sen. Kivéve Takács Katit, mert a fiával, Dömölky Danival egy osz­tály­ba jártunk általános iskolában, nagyon jó barátok voltunk, sokszor átmentem hozzájuk délutánonként. Szóval Takács Katit gyerek­ko­rom­ból ismertem, de a többieket nem. Örülök, hogy most megismerhettem őket valamennyire.

Tavasszal lett volna eredetileg a bemutató, online kezdtétek el a pró­bákat?
P. Á.: Valamikor márciusban vagy április legelején tartottunk egy online olvasópróbát, aztán megvártuk, amíg kicsit lecsengett a járvány, és jú­lius­tól augusztus elejéig próbáltunk, majd az augusztus 31-i bemutató előtt még tudtunk tartani egy-két próbát. Szarka János, a rendező úgy vélte, semmi értelme online próbálni ezt az anyagot. Egyetértek vele. Talán elemezni, beszélgetni lehet így, talán monológokkal is lehet foglalkozni, de aligha derül ki, mi történhet valójában két ember között.

Guy Haines a vonaton beszélgetés közben elárulja Charles Brunónak, hogy van fegyvere, ami szerinte gyönyörű. Miért talál gyönyörűnek egy fegyvert?
P. Á.: Nem vagyok fegyvermániás, de én is gyönyörűnek találok például egy szamurájkardot. Volt nálunk régen egy afrikai lándzsa, az is gyönyörű volt. Most egy huszárkard van valahol a lakásban. Guy Haines arról beszél, hogy soha nem jutott eszébe, hogy ez a tárgy egyébként ölni képes. Számára esztétikai értéke van, nem pedig használati. Olyan, mint egy festmény vagy egy szép zsebóra, amin soha nem néz­ted meg az időt.

Hogyan lehet készülni egy pszichológiailag ennyire komplex szerepre?
P. Á.: Igyekszem megérteni a szerep motivációit. És ebből a szempontból mindegy, hogy éppen mosogatni megy vagy ölni, mert a miértek mindkét esetben lehetnek bonyolultak is, meg egyszerűek is. Nekem személyesen azt kell ábrázolnom, hogy egy ember hogyan jut el oda, hogy képes legyen ölni. Mindig egy folyamatos kutatás magamban, az indulataimban, gondolataimban, emlékeimben, legyenek azok személyesek, vagy csak látott vagy olvasott élmények. Azt hiszem, minden emberben megvan minden, végtelenek vagyunk, a vágyaink, az indulataink, a gondolataink határtalanok, az a kérdés, hogy kiben mennyire mélyen lakik valami, adott esetben az, hogy képes legyen ölni. Az én szerepem, Guy nem indulatból öl. A gyilkos indulatot szerintem mindenki ismeri magában, csak a többségünknél nem vezet tetthez, mert kontrolláljuk, megnyugtatjuk magunkat, hiszen félnénk egy ilyen tett következményeitől. Bűntudatunk van, hogy ilyenekre gondolunk. Aztán van olyan helyzet, hogy attól félünk, mi lesz akkor, hogyha nem hajtjuk végre a gyilkosságot. Muszáj ölni, különben még rosszabb lesz minden. Guy inkább ebbe a zsákutcába kerül.

Charles folyamatosan nyomás alatt tartja Guyt.Miért enged neki?
P. Á.: Azért, mert Charles megzsarolja. És van egy ennél mélyebb dolog, egy rejtélyes kapcsolat a két ember között. Úgy lehetne a legegyszerűbben megfogalmazni, hogy az embert vonzzák a szélsőségek és a bűn. Igazából Guy azért enged, mert mind a magánéletét, mind a szakmai életét tönkreteszi a másik ember, amennyiben ezt a gyilkosságot nem hajtja végre.

Nehezen hozza meg ezt a döntést?
P. Á.: Nagyon nehezen.

Mi a történet tanulsága, üzenete?
P. Á.: Ne ölj. Az ötödik parancsolat. Hogy miért ne, remélhetőleg kiderül az előadásból. Mindkét szereplő olyan családi környezetből jön, ahol már óriási bajok vannak, és ez hozzásegít ahhoz, hogy eljussanak azokhoz a tettekhez, amiket elkövetnek. Jó lenne nem engedni, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Sokszor gyávaságból és lelki lustaságból nem változtatunk. Legyen ez egy nagyon rossz házasság vagy egy dúsgazdag, zsarnoki apa, akármilyen szörnyű, mégis kényelmesebb helyzet, mint vállalni azt a döntést, hogy ebből valamilyen módon kilépjünk. Hiszen akkor az ismeretlen vár ránk.
Ebben az évadban milyen feladatok várnak még rád?
P. Á.:A Radnóti Színház az anyaszínházam, szeptember-október folyamán felújítjuk a darabjainkat, és folyamatosan játszani fogjuk őket, a terveink szerint. Utána Valló Péterrel próbálok az Egy csepp méz című előadásban. Aztán pedig Kelemen Kristóf fogja rendezni egy spanyol nyelvű regény adaptációját, amelynek a címe Vad nyomozók. Egy fantasztikus, chilei származású író, Roberto Bolano műve az alapanyag. Mindkét munkát nagyon várom.

Valló Péterrel itt a Rózsavölgyiben is dolgoztatok együtt kétszer, élvezed a közös munkákat?
P. Á.: Igen, nagyon szeretem őt. Az elmúlt időszakban rengetegszer dolgoztunk együtt, mert a Radnótiban is ő rendezte az Üvegfigurákat, A művésznő és rajongóit, valamint A szerelmesek házait, amelyet pont a karantén előtt mutattunk be, úgyhogy remélem, idén sokat fogjuk tudni játszani. Ha jól számolom, ez a hatodik munkánk négy éven belül.

Az Idegenek a vonaton kapcsán a közönség részéről milyen visszajelzéseket kaptok, hogyan reagálnak?
P. Á.: Nagyon jól, és minden tiszteletem az övék! Bátrak, és elfogadják a kényelmetlenségeket. Kibírják maszkban, amit végig hordaniuk kell, előtte pedig hőmérőzés van. Eddig minden előadást telt házzal játszottunk, nagyon köszönöm a színházszeretetüket, lelkesedésüket.