Sors és jelkép 2015. augusztus 08. / Az erdélyi magyar képzőművészet 1920-tól 1990-ig terjedő időszakából ad egy nem mindennapi válogatást a Magyar Nemzeti Galéria, ahol a megszokott Erdély-sztereotípiák helyett ezúttal a kevéssé ismert, rejtett vagy ismeretlen erdélyi művészet jelenik meg. A tárlat kilenc szekciója olyan témákat jár körül, mint például a táj és ember kapcsolata, vagy az első világháború utáni erdélyi avantgárd világa. A korszak monumentális fa- és kőszobrászatát szoborgaléria, illetve fotósorozat mutatja be. Külön szekciók foglalkoznak a két háború közötti klasszicizálással, a hűvösebb, „tárgyilagos” festészet témájával, valamint a szocreál utáni realizmus kérdésével – természetesen nem marad ki az 1980-as évek sajátos erdélyi neoavantgárdja sem. A kiállításon mintegy 430 mű – festmények, szobrok, grafikák, plakátok és egyéb illusztrációk – látható, amelyeket a Galéria közel nyolcvan hazai és külföldi köz- és magángyűjteményből kölcsönzött. Emellett a vetítőteremben az erdélyi képzőművészet nagy alakjairól, művészcsoportjairól készült portréfilmek, etűdök, rövidebb riportok árnyalják a képek megrajzolta képet. Magyar Nemzeti Galéria „A” épület 08. 23-ig |