Vinkó József: Szellem a fazékból 2016. március 29. / Bóta Gábor Ahogy a Szellem a fazékból című könyv második kiadását némiképp megkésve olvasom, szinte hallom Vinkó József hasonló című, szombat délelőtti rádióműsorából a hangját. Roppant tárgyilagosan, mondandóját adatokkal gondosan teletűzdelve szokott beszélni, néhány szó se adódik véletlenül. Minden gondosan, ha nem is patikamérlegen, de konyhamérlegen kimért, hogy jusson idő mindarra, amit a műsor számára előre kidekázott. Miközben abszolút szeretem ezt az adást, mert manapság már kevés dolog készül ennyire mívesen és hozzáértéssel a médiában, néha zavar is, hogy tán nem kellene valamennyi megszólalást csaknem stopperrel kimérni. Szeretném, ha a műsorvezető néha szabadon mesélve „elszállna”, öntené magából a gasztroanekdotákat, amikkel tele van a puttonya, hiszen a Magyar Konyha főszerkesztőjeként is jó ideje gyűjti ezeket. Na bumm, legfeljebb kimarad valami tényközlés, nem fér be egy kellő alapossággal kibogarászott irodalmi idézet. Most a Heti Válasz Kiadó által megjelent könyve esetében azt érzem, hogy van terjedelem, elengedheti magát, így szabadon folyhat belőle a szó. Mintha egy népi mesemondót, egy tudós professzort meg egy lázasan elkötelezett népművelőt gyúrtak volna össze a személyében, ízesen beszél, ebben az esetben olykor bő lére is ereszti a mondandóját, de közben roppant szakszerű, és mégis érzékekre, mondhatni, csaknem ízlelőbimbókra ható. A főzést naná, hogy művészetnek tekinti, de nála az igazi ínyenc evés is az, persze, hogy van például Krúdyról vagy Mikszáthról fejezet, de van Laborfalvi Rózáról vagy idősb Dumas-ról szintén. Egyáltalán nem szakácskönyvről van szó, inkább kultúrtörténeti írások ezek, a bajai halászléről éppúgy, mint a Rigó Jancsiról. Nevezhetném a különböző fejezeteket gasztroesszéknek is. A kötet mottója Oscar Wilde költőtől, drámaírótól származik: „Az én ízlésem roppant egyszerű: mindenből beérem a legjobbal.” Vinkón a szenvedélyes jobbítási szándék érződik. Hogy ne érjük be a pörkölttel, a rántott hússal és a gulyással, de, ha ezeket esszük, belőlük is tudjuk, mi a jó, mi a rossz, építsünk a hagyományokra, de a reformkonyhát ugyancsak ismerjük. És legfőképpen együnk fenemód jókat, az ételeket pedig legyünk képesek olyan művészi fokon élvezni, mint például a nagy ínyenc Krúdy. |