Gyerek/Kor/Kép – Gyermek a magyar képzőművészetben 2016. november 24. / A Budapesti Történeti Múzeum kiállítása annak ered nyomába, hogy a gyermekről alkotott képzetek hogyan jelennek meg a képzőművészetben. Több évszázad távlatában nyilvánvalóvá válik, hogy a gyermek fogalma, a gyermekkor megítélése történetileg változó. Az ördögi (dionüszoszi) gyermektől a romlatlan (apollói) gyermekig széles spektrumon mozog a megítélése. Hol felmagasztalták, az ember eszményi állapotaként tekintettek rá, hol pedig tökéletlen felnőttként bántak vele, akit szakadatlanul nevelni kell ahhoz, hogy a társadalom hasznos polgárává váljon. A képzőművészet érzékeny szenzorként követi ezeket a változásokat: láthatóvá teszi a szülői kötődés erősödését, az érzelmek felvállalását, a modern, azaz kis család megszületését. A kiállított művek létrejötte során felnőttek „tartották kézben az ecsetet”: az ábrázolások természetesen a felnőttek szempontjából beszélnek a gyerekekről. Mai napig felnőttek írják történetüket, elemzik társadalmi helyzetüket. Így a gyermekportrékon jellemzően az a kép jelenik meg, ahogy a felnőttek kívánják látni csemetéiket. Ők választanak számukra ruhát, játékot, pózt, hogy megfelelőképp lányos lányok és fiús fiúk lépjenek a közönség elé. A gyerekkorról alkotott képek ösztönösen is a felnőttek saját gyerekségét, vágyálmait, nosztalgiáját tükrözik. A tárlat négy évszázad távlatában több mint 200 művet tár a közönség elé a magyar képzőművészet legszebb alkotásaiból. A festmények, grafikák, szobrok, fotók és videomunkák a 17. századtól napjainkig készült műveken keresztül mutatják be a témát. Minden terem egy-egy témakört jár körül, ütköztetve, társítva különböző korok képalkotását az anyaságról, családról, nemi szerepekről, játékról, iskoláról, szegénységről, háborúról és a felnőttek nosztalgikus visszatekintéséről. Budapesti Történeti Múzeum 2017. 02. 19-ig |