Interjú
„Amikor belépek a színpadra, azt érzem, ez az én világom”
– Fekete Gábor a Made in Hungária előadásáról
2025-03. szám / Boros Norina
A Made in Hungária című darab március elején ünnepelte 75. előadását a József Attila Színházban, és ennek alkalmából Fekete Gáborral, a darab főszereplőjével készítettem interjút. A zenés házibuli, amely a magyar rock and roll aranykorát idézi meg, nemcsak a nosztalgia érzését kelti, hanem egy
olyan történetet mesél el, amely generációkat összeköt. Fekete Gábor, aki Ricky szerepét alakítja, a jubileum kapcsán beszélt a darab színpadra állításáról, karakterének mélységeiről és arról, mit jelent számára egy ilyen kultikus produkcióban szerepelni.
Hogyan értékelnéd a darab eddigi sikerét?
F. G.: Az elmúlt 75 előadás láttán bátran kijelenthetjük, hogy a produkció kilencven százaléka telt házas volt, és a maradék tíz százalékban is csak néhány hely maradt üresen. A sikerhez nem elég, hogy létrehozzunk egy nagyon jó előadást, az is kell, hogy egy rendkívül erős, összetartó csapat álljon mögötte. Mindannyian szenvedéllyel dolgozunk benne, ez az elhivatottság elengedhetetlen.
A Made in Hungária tele van zenével és tánccal, melyik az a jelenet, amely különösen közel áll a szívedhez?
F. G.: Nagyon szeretem azt a jelenetet, amikor először történik meg az igazán drámai szembefordulás a rendszerrel, és ez a Viva Rock and Roll szám alatt bontakozik ki. Ebben a pillanatban hatalmas a feszültség, amely nemcsak köztem és a szüleim között, hanem köztem és a rendszer között is jelen van. De valójában ez mindenkiben ott van. A mély igazságtalanságok révén születnek meg azok az ikonikus pillanatok, amikor mindenki pontosan tudja, miért van ott, tudja, mi a feladata, és ez lehetővé teszi, hogy olyan döntéseket hozzon, amik szükségesek ahhoz, hogy valami igazán elementáris történjen. Ilyenkor felrobban valami, és ennek a nézők is tanúi lehetnek. Amikor a dal véget ér, rendszerint hatalmas taps kíséri, és szerintem ez nem csupán a szám erejének szól, hanem annak is, hogy a közönség megérti, miről beszélünk, és átérzi azt, ami bennünk van. Nagyon kedvelem a Multimilliomos jazzdobos számot is. Bár abban a jelenetben nem veszek részt, oldalról a takarásból követem végig, akkor öltözöm. Egészen hihetetlen az a hangulat, ami a színpadról árad.
Amikor kívülről nézem, arra gondolok, hogy biztos ez az az előadás, amiben leginkább elfáradsz.
F. G.: Lehet. Az Equus előadásában lelkileg fáradok el, ott az érzelmi mélységek merítenek ki. A Made in Hungária inkább fizikálisan megterhelő. A jelenetek nagy részében én vagyok a cselekmény mozgatórugója, sokszor nekem kell vezetnem a történéseket, én viszem a vezérfonalat. Ez a folyamatos dinamika, a pörgés és a fizikai igénybevétel teszi ezt az előadást igazán kimerítővé. | hirdetés
 |
|
Mennyit változott a játékstílusod a 75. előadásra?
F. G.: Sokkal lazább vagyok már. A Made in Hungária volt az első főszerepem Budapesten, az elején nagy volt a nyomás, azt éreztem, hogy teljesítenem kell. Korábban Pécsett és Székesfehérváron is játszottam főszerepeket, de a Made in Hungária más kihívás volt. Itt nem elég csak végigénekelni a dalokat, hanem úgy kell ezt megtenni, hogy közben képviseljek egy új stílust, nemcsak zenei értelemben, az életformát is át kell adnom. Ezt zsigerileg kell érezni, és fontos, hogy a közönség mélyen átélje a történetet. A dalokat hatalmas lazaságnak kell átjárnia. Ez az, ami a premier napján még nehéz volt, de mára már sokkal könnyebb. Most, amikor belépek a színpadra, azt érzem, ez az én világom, és sokkal szabadabban mozgok benne. Úgy érzem, ezt kívülről is érezni lehet.
Pár előadás után bevezettük, hogy Fila Balázs a finálé végén felkéri a közönséget, hogy vegyék elő a telefonjukat, és rögzítsenek egy pár percet a záró táncból.
F. G.: Úgy érzem, hogy a nézők nagyon örülnek ennek, mert meg tudják örökíteni a pillanatot. Fényképet vagy videót készíthetnek rólunk, amit később is megnézhetnek. De igazából én a színházat jelen idejűnek szeretem, ahol csak az adott pillanatban történik meg minden. Ez a háromperces tánc, amit a végén felvehetnek, nem rontja el ezt az élményt számomra, talán segít is, hogy a közönség visszagondoljon arra az érzésre, amit itt átéltek. Remélem, ez az újítás inkább arra ösztönzi őket, hogy otthon, amikor visszagondolnak az előadásunkra, majd emlékeznek arra a különleges hangulatra, amit itt tapasztaltak, és újra eljönnek.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
