PM Online | Könyv

Az utasszállító repülőgépek pilótáinak hol monoton, hol életveszélyes, hol romantikus életébe nyújt bepillantást új regényében Kiss László, aki első kézből ismeri ezt a világot, hiszen a Malév, majd a Qatar Airways óriás repülőgépeit vezette. A pilóta című, a Könyv Guru Kiadó gondozásában megje-
lent kötet szerzője arról is mesél, hogy mi motiválta a könyvírásban, mennyire hitelesek a szakmai és romantikus szálak a regényében, és hogy végül miért nem lett űrhajós.

Pilótaként és lelkes hosszútávfutóként hogyan jött az ihlet, hogy regényt írjon? Mi motiválta inkább: az ismeretterjesztés vagy az írói ambíciók, az elismerés vágya?
K. L.: Utasszállító pilótának lenni csodás hivatás. Nálam gyerekkori álom valósult meg ezáltal, de óriásgépeket vezetni a világ körül ugyan romantikusan hangzik, viszont nem túl kreatív tevékenység: egy esetleges vészhelyzetet leszámítva mindig azt tesszük, amire a légiforgalmi irányító utasít, vagy amit a szabályok lehetővé tesznek számunkra. Alkotó emberként azonban mindig is szerettem volna valamilyen maradandót alkotni, és megosztani azt a rengeteg élményt, amit a harminchárom év repülés, az ezzel járó sok utazás és a különböző nemzetiségű emberekkel való találkozás adott. Így, hogy kész a könyv, megborzongató a gondolat, hogy mondjuk 2085-ben egy fiatalember talán éppen ezt a regényt veszi le egy régi könyvtár porosodó polcáról.

A regényének főhőse, Dani egy nagy utasszállító gép pilótája, aki rajong a hosszú távú utakért, és a Qatar Airwaysnél kapott kiképzés után épp aznap repülhetett egy Boeing 777-essel először, amikor a Malév, korábbi munkaadója csődbe ment. Történetesen Ön is pilóta, aki a Qatar Airwaysnél repült hosszú távú utakat, és az első útja aznap volt (szintén egy Boeing 777-essel), amikor a Malév csődbe ment. Ennyire „önregény” lenne A pilóta, hogy teljesen magáról mintázta a főhőst? Mindenhová be lehet helyettesíteni az Ön nevét?
K. L.: Azt szoktam mondani, hogy mindenki abból főz, amit otthon talál a spájzban. A főhős, Kárpáthy Dániel kapitány jobb ember nálam. Magánéletében, főleg a regény végén már sokkal tudatosabb döntéseket hoz, mint én hoztam ebben az életszakaszomban. Természetesen a regény minden részletében benne vagyok. A cselekmény nyolcvan százaléka valamilyen formában megtörtént eseményen alapul, de a szereplők vagy kitalált személyek, vagy több karakterből lettek összegyúrva.

Mindjárt egy zűrös légi szituációval indul a sztori, majdnem orvosi vészhelyzet alakul ki Dani aktuális járatán. Mennyire valósak a regényben szereplő repülős helyzetek? Van, amit kiegészített a fantáziájával, hogy még meredekebb legyen, mint a valóságban?
K. L.: Az említett, Phuketen történt leszállás – a szülő nő szálat leszámítva – konkrétan így zajlott. A többi repülési helyzet kiszínezett valóság: akár így is történhetett volna. Több helyen változott a helyszín, a körülmények, hiszen olyan világot élünk, hogy ha egy repülőgép baj nélkül teljesít egy utat, ez az érintetteken kívül senkit sem érdekel, mivel a légiközlekedés mára már mindennaposnak tekinthető.

Nem kellett sehol sem „lebutítania” a párbeszédeket, a szakmai tartalmat azért, hogy minden olvasó könnyen megértse a szöveget?
K. L.: Az írás ezen része nagy kihívást jelentett. Törekedtem a pontos szakmaiságra, a helyes arányokra, és igyekeztem figyelni arra is, hogy a történet közérthető legyen a repülésben kevésbé jártas olvasók számára is. Az volt a célom, hogy megmutassam, mi történik a pilótafülke zárt világában, ha minden rendben van, éppúgy, mint amikor – szerencsére igen ritkán – a totális káoszon kell úrrá lennie a személyzetnek.