Interjú
„Eljött a fiú, akire vártunk”
2026-04. szám / Tompos Vince
Ritkán lehet olyan íróval találkozni, akinek papírja van arról, hogy bíráskodhat egy bokszmeccsen. A szorítón túl otthonosan jár-kel a színházak kulisszái mögött, az antikváriumokban és a szerkesztőségekben. Szakonyi Károly felkérésére a Lyukasóra új főszerkesztője a nemrégiben József Attila-díjban részesült Borbély László.
Meglepte a felkérés, hogy főszerkesztő legyen?
B. L.: Éppen az óbudai piacon voltam, amikor Szakonyi Károly váratlanul felhívott, hogy a korábbi szerkesztő nem tudja folytatni a munkát a betegsége miatt. Kézirat alig, de sürgősen el kéne készíteni és nyomdába kellene küldeni a tavaszi számot. Karcsi huszonöt éve ismer, állandó szerzője vagyok a lapnak. Tudja jól, ha meghallom, hogy Lyukasóra: lélekben hazamegyek. Megjelenik előttem Gyurkovics Tibor, Hernádi Gyula, Hubay Miklós, Dobai Péter és még sokan, akik annak idején bátorítottak, hogy a kulturális és sportújságírásban megtapasztalt életanyagot kezdjem el szépirodalommá átlényegíteni. A Lyukasóra című lap író-olvasó találkozóin ismertem meg őket, megtiszteltek barátságukkal és kitüntettek szeretetükkel. Első nekifutásra sokfélét írtam, majd Az antikvárius című tárcanovellámmal nemzetközi nagydíjat nyertem. Többek elmondása szerint Gyurkovics akkor azt mondta: „Eljött a fiú, akire vártunk…”
A márciusi szám címlapján a Magyar menyegző című film egyik jelenete látható, a folyóiratot fellapozva pedig egyértelműek az újító szándék jelei.
B. L.: A szerkesztőbizottság eddigi tagja közé meghívtuk Alexa Károlyt, Száraz Miklós Györgyöt és Zalán Tibort. A lap olvasóbarát, fotókban és képzőművészeti illusztrációkban bővelkedő mivoltát megőrizzük, de sokkal nagyobb hangsúlyt kap a szépirodalom. Ennek jegyében olvashatnak részletet többek között Zalán Tibor készülő regényéből, illetve újra olvasásra kínáljuk Serfőző Simon és Czigány György költészetét. Olvasmányos interjúkban, riportokban, esszékben reflektálunk más művészeti területek fontos eseményeire is. Hadd ajánljam régi és leendő olvasóink figyelmébe a százéves Kurtág György, a nyolcvanéves Bereményi Géza és Ilovszky Béla tiszteletére, illetve a Kő Pál emlékére készült exkluzív összeállításokat. | hirdetés
 |
|
Szépíróként milyen témák foglalkoztatták a közelmúltban?
B. L.: Főként novelláim jelentek meg, a legutóbbi hőse Gérecz Attila. Az Ablak mögötti imák az ötvenhatos mártír, költő-öttusázó halála előtti pillanatait láttatja a Klauzál téren. Úgy írtam meg, hogy megidéztem benne Hegedűs István öttusázót is, aki szintén a forradalom áldozata lett, miközben edzésre igyekezett a Margitszigetre. Én is a Kölcsey Ferenc Gimnáziumba jártam, ahol Gérecz Attila tanult, de a nyolcvanas évek vége felé, amikor érettségiztem, nemhogy emléktáblája nem volt a falon, tudni sem lehetett semmit a sorsáról. Engem folyamatosan foglalkoztat az élete, miképpen 1956 eseményei is. A novellákon kívül írtam egy hangjátékot József Attila Párizsban címmel. Azokban az éveiben ábrázolom őt, amikor talán még lehetett volna esélye rá, hogy francia költő legyen. Még nem találkozott élete nagy érzelmi ígéreteivel: se Vágó Mártával, se Szántó Judittal, se Gyömrői Edittel, se Kozmutza Flórával. Huszonévesen bolyong a francia fővárosban és a Riviérán. Hol Etussal, hol Cserépfalvi Imrével, akik hiába viselnék gondját, a görbe utcák füstös kávézóiban csak-csak megérinti a sanzonszárnyú szerelem. A Kossuthon a Rádiószínházban lesz hallható, a közeljövőben kezdik gyártani. Ezen kívül Megváltó mutatványok címmel ősszel jelenik meg az esszékötetem, amelyben személyes hangon emlékezem a Lyukasóra alapítói mellett Kodolányi Jánosra, Sánta Ferencre, Galgóczi Erzsébetre és Csurka Istvánra.
Mostanában alig hallani Otcsenás Péterről, aki novelláinak visszatérő hőse. Egyszerre alakmás és szépirodalmi karakter, nem titkolt szellemi rokona Szindbádnak vagy Esti Kornélnak. Ugyanakkor egyik markáns megkülönböztető jele, hogy a „barna bombázónak” becézett Joe Louis, egykori profi ökölvívó iránti rajongása miatt a kedvenc barna sörét „dzsóluíznak” hívja. Vajon mit szól Otcsenás az őt körülölelő csöndhöz?
B. L.: Adventkor már előkészítettem a visszatérését az online olvasható Otcsenásék angyali üdvözlete című novellával. Anyai ágon óbudaiak vagyunk, a Harrer Pál utcából. A nagyanyám, Otcsenás Katalin születését meséltem el. Ami Pétert illeti, álmaimban gyakran a szememre hányja, hogy főszerkesztés ide, József Attila-díj oda, én csak keressem és írjam tovább a mindennapjaink mögött lappangó drámaiságot. Persze úgy, hogy ő is benne legyen.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
