PM Online | Gasztro

A 21 huzamosabb ideje foglalkoztatja a hazai gasztroközvéleményt. Eleinte csak újszerűen magyaros konyhájáról lehetett bennfentes információkat hallani, az utóbbi hetek hírei viszont

már valóban bombameglepetésként hirdették, hogy kreatív séfként csatlakozott a csapathoz Litauszki Zsolt. A jó nevű szakács osztrák Michelin-közeli éttermek, majd a Maligán borétterem felvirágoztatása után előbb egy magyar milliárdos házi konyhamestereként, majd a Pesti Műsorban is tárgyalt Flores bistro tanácsadójaként jeleskedett, most pedig a Várban kötött ki, hogy külföldi turisták és magyar gasztrosznobok számára bemutassa, mit jelent a magyar konyha a 21-ben. A „kreatív séf” titulus persze csalóka, mostanában kezd itthon is terjedni, hogy egy szakács húzónévként szerepel az étlapon mint a fogások kiötlője, de mégsem kell „stázsolnia”, az étlap feltalálása után már csak a név viszi a hírnevet, hasonlatosan a színházi világhoz, ahol a színészek minden este megizzadnak a sikerért, de a darab világhírű rendezője már árkon-bokron túl van a premier után.
Nos, Litauszki személyében is jelen van a látogatásunkkor, igaz, vendégként, és folyamatosan üldözi izgő-mozgó kislányát az elegánsan kialakított belső tér bugyraiban. Ami az ő keze nyomát viseli, azzal elégedettek is vagyunk, de érnek kellemetlen meglepetések is. Üdvözlőfalat például nincs, pedig ennél a kategóriánál ez már kötelező. A választáshoz kihozott körözött és kenyér nem képvisel értékelhető színvonalat, bolti pékárura és margarin jelenlétére is gyanakszunk. A pincérek nagyon kedvesek, de valahogy nem figyelnek különösebben, a főételhez kért bor rögtön az előételek előtt landol az asztalon, kimért bor lévén felesleges volna a kóstoltatás is, és mikor váltunk egymás közt pár szót a borról, a felszolgáló feltűnően csöndben marad; vagy fogalma sincs a felszolgált tételről, vagy nem töri magát a jókedvünk érdekében. Mindkettő hiba.
Kacifántosan, egy fütyülős teafőzőből csorgatva szolgálják fel a levest, látványos lenne, de a sütőtök-krémleves közepes, savanykás, langyika, biztosan nem sípolt a teafőző a gázrózsán, mielőtt kihozták. A másik előétel mestermunka, a káposztával felszolgált, tepertővel töltött burgonyagombócot már ismertük a Maligánból (ott speciel üdvözlőfalatként érkezett…), mégsem bírunk ellenállni neki, és nem is csalódunk. Ez tényleg magán viseli Litauszki kézjegyét. November végét írjuk, de még mindig tartanak a Márton-napok, úgyhogy libás főételeket rendelünk. A ludaskása gazdag, tökéletes fogás. Krémes – aprócska – libamáj, omlós és szaftos libacomb, kiskorongnyi töltött libanyak, hozzá al dentére, de krémesre készített rizottó, sok-sok ress zöldséggel, ez valóban pazar lakoma. A libazúza pörkölt tarhonyával és kevés paprikaszósszal érkezik, ez az étel főleg az étteremnek főnyeremény, két zúzát (összesen négy darabba vágva) közel négyezer forintért elsütni: az komoly haszonkulcs lehet. Amúgy persze kellemes étel, de semmi különös. A tarhonya legalább házi és a paprikakrém is pikáns, valamit azért kapunk a pénzünkért. Ugyancsak a szezonális menün szerepel a császármorzsa, nem is bírunk ellenállni neki, de főleg a hozzá érkező vaníliafagylalt és a baracklekvár meggyőző, a tészta lehetne édesebb és kicsit karakteresebb. Fizetés után a kabátunkat már mi halásszuk elő a fogasok közül, érezzük tehát, hogy a Budai Várban vagyunk, de az ambíció is érződik a 21-en, már csak egy kicsikével kellene jobban igyekezniük.