Csak véletlenül lesz szó Hernádi Juditról, csak azért, mert éppen őt láttam ebben a helyzetben. Maga a helyzet egy úgynevezett médiaesemény, kiállítás-megnyitó.
Hernádi Judit meghívott vendég. Nem ő nyitja meg a tárlatot, nem kell énekelnie, táncolnia, szavalnia, nem kéne jelen lennie se, ha nem akarná, de ha már ott van, akkor nincs mit tenni, ő Hernádi Judit, érdekli a sajtót, fényképezik, interjúvolják. Ő pedig pózol, válaszol, aztán elunja dolgot, nem pózol, és nem válaszol, veszi a kabátját és elmegy.
Abban a pillanatban megindul a sistergés: Hernádi hisztis, most mi baja van, minek jött ide, mit képzel magáról. Holott nem történt más, csak nem érezte kényelmesen magát egy helyen, hát elment onnét. Olyan jog, amellyel valamennyien élni szoktunk, odébbállunk, ha nem érezzük jól magunkat, nem magyarázkodunk, csak elmegyünk. Furcsa, hogy olyanok hőbörögnek emiatt, akik hasonló helyzetben nem haboznának hasonlóan cselekedni, és ha bárki kifogást emelne, határozottan utasítanák vissza a jogaik korlátozását. Mintha a köznek lenne valami furcsa, önkéntelen és értelmetlen mozgása, kiválaszt magából egyedeket, de csak azért, hogy a kiválasztott részéről egy idő után még azt is kifogásolja, ami a természetes. Mintha nemcsak egységesre fazoníroznák a méreteket, nemcsak annyit vágnának le, amennyivel kilóg valaki a tömegből, de rögtön az egész fejét, ne zavarogjon már annyit. |
Közben azon gondolkodtam, hogy ezt a helyzetet már ismerem. Nem új jelenség, olvastam valahol. Aztán arra is rájöttem, hogy hol: Az ember tragédiája 5. színében. Miltiádészt, aki „egy fejjel nagyobb, mint polgártársi”, a közlelkű, rideg nép fejvesztésre ítéli, és Lucifer lengeti a nem éppen athéni bárdot. Lehet, hogy Madách csupán a színházi tér és idő foglya, nem tudott egyszerre mindent elmondani, és a Tragédia nem is arról szól, hogy az emberiség történelme az új és újabb tévedések története, hanem hogy mindig megtartjuk a régi ostobaságainkat, és hozzájuk még újakat is fejlesztünk. Így volt kétezer-ötszáz éve, így volt tavaly is, így lesz jövőre is. Szerencsére van megoldás, az is Madáchtól: nézd legott komédiának, s múlattatni fog. Lesz min mulatnunk 2010-ben is.
|
vissza
vissza a lap tetejére
