PM Online | Könyv

„Magyarázata van rá, de mentsége tulajdonképp nincsen”

Az eddig lektorként, műfordítóként és szerkesztőként ismert Vajda Miklós „anyakönyve” korábban folyóiratban már részletekben megjelent, most végre egyben, gyönyörű kivitelű kötetben foghatjuk kézbe.

„Eléggé aggályos, ha saját halott édesanyja intim világába próbál önző kíváncsiságával behatolni az ember, de minden kérdést kényszeresen tisztáznom kell, mielőtt ott, ahol a halottak nemlétező lelkei nemléteznek, netán újra láthatom.” Az Anyakép, amerikai keretben elsősorban e tisztázási kísérletnek a dokumentuma; egy idős férfi próbálkozása, hogy halott anyjával és kettejük kapcsolatával – legalább a maga számára – elszámoljon. Valóságban lezajlott epizódokból és elképzelt párbeszédekből próbál magyarázatot találni anyja „hidegségeire”, döntéseire, az együttléteik során mutatott arcaira. A három részre tagolt szöveg három beállított kép kibontása, a szépen szerkesztett keret erős vázként hordozza a három életszakaszt körüljáró fejezeteket. A portrékon végigvonuló erős motívum az anya hüvelykujjal állandóan-idegesen forgatott (és a fiú által rettenetesen irigyelt) pecsétgyűrűje, egyre visszafogottabb és olcsóbb gyöngysorai, és az arcfesték lekopása, majd riasztó mértékben való újramegjelenése. A megrendítő próbálkozás során egy végtelenül kemény, megtörhetetlen, hibátlan eleganciájában egyszerre vonzó és elérhetetlenségében eltávolító anya és a kiskorától szélsőségesen gazdag lelki ruhatárat végigpróbáló, végül a politikai rendszerrel meg nem alkuvó, de a szabadság érzetéért a családi hagyatékot feláldozó irodalmár fiú talán csak az ostrom hetei alatt őszintén harmonikus, egyébként elutasításokból és értetlenségekből épülő kapcsolata rajzolódik ki. Míg az anya életének megidézése kifejezetten erőteljes, hitelesnek érezhető, addig a szöveg fókuszából kilépve az elbeszélő saját gyerek-, ifjú- és felnőttkorával való szembenézése kisebb súlyú, vázlatosabb.
A könyvnek formailag ugyan mellékalakja a nagyon másfélén nőies barátnő-keresztanya Bajor Gizi, azonban a három részből és a függelékből az ő gazdag portréja is kirajzolódik: egy egészen lenyűgöző, bátor, nagylelkű és csodálatosan vonzó nő képe – nagyrészt – budapesti keretben. A szöveg egyik legemlékezetesebb pillanatképe Bajor Gizi szabadulást hozó entrée-ja a Városmajor utcai nyilasházba, oldalán a svéd követtel. A függelékként közreadott dokumentumanyag Bajor Gizi elkeseredett küzdelmét mutatja be, amellyel Rákosi Mátyást és Révai Józsefet levelekkel ostromolva próbálta barátnőjét kihozni a börtönből. Amellett, hogy Bajor Gizi lenyűgöző színészi eszköztáráról adnak képet, a levelekből az ötvenes évek bizarrul értelmetlen és embertelen eljárási rendszere is kirajzolódik. A puritán, tiszta stílusú szöveg szinte letehetetlen, a huszadik század magyar történelmének izgalmas családtörténetét és a gazdagon megrajzolt arcvonásokat csak egy-egy talán erőtlenebb, néha mesterkéltnek ható mondat árnyékolja be. Mindezekkel együtt a halott anyával való számvetés kísérlete az olvasó szempontjából sikeresnek, feloldozó erejűnek bizonyult.