Az ötlet briliáns és annyira adja magát, hogy szinte csodálkozik az ember, miért nem nyitott meg hasonló hely már korábban. Úgyis általános a nosztalgiába révedő panasz: bezártak, bezárnak a „régi” hentesek, ahol még kaphatóak voltak a helyben fogyasztható, zsírral fröccsenő sült kolbászok, ropogós grillcsirkék,
 piruló malacsültek és persze helyben voltak a savanyúságok, a mustár, a kenyér, egyszóval szinte minden, amiért élni érdemes. Ezt a fájó űrt tölti ki a nemrégiben a bel-Belvárosban megnyitott Belvárosi Disznótoros, amely a kockapadlós henteseknél valamivel elegánsabb miliőt teremt a betérők számára, de a lényeg nem változik: házi disznótorost, sült húsokat, töltött-rántott bordákat kínál megfizethető áron, magát a helységet pedig egy valódi hentesbolt is kiegészíti, szép, rendezett kínálattal. A hangsúly itt azonban az ebédelésen van, a húspult valóban csak kiegészítő. A forgalmat elnézve úgy látszik, egyre többen fedezik fel maguknak a kiváló talponálló-ebédlőt, és gyermeki örömmel fogyasztja el üzletember és egyetemista egyaránt a komoly, koleszterindús fogásokat. Szépséghiba, hogy sajnos a házi étkek inkább csak „házi jellegűek”, a véres és májas hurka, a sült kolbász nem hozza azt a minőséget, mint amit a valódi háztájitól elvárhatnánk, a malacsült is, ugyan jól elkészített, inkább fáradt, mócsingos darab, semmint valódi élvezetet adó húsköltemény. A beszállítókban kéne még egy kis erősítés, mert az ötlet és a helyszín nagyszerű. Ne tévessze meg a tulajdonost, hogy már erre a színvonalra is megvan a forgalma.
V., Károlyi Mihály u. 17.
|
vissza
vissza a lap tetejére
