Interjú
„Minden darabban elölről kezdem a kishitűséget”
2010-02. szám / Bóta Gábor
Básti Juli az Ilan Eldad által rendezett A 88. utca foglyai című Neil Simon-vígjátékban, a Centrál Színház és az Orlai Produkciós Iroda bemutatóján, egy érzelmes, de két lábon járó nőt alakít, Kern András partnereként. Azt kell érzékeltetniük, hogy mindenkinek kilóg az összes idegszála, de közben könnyedén kell játszaniuk.
Azt olvastam, hogy imádod a próbákat, és ilyenkor mozog az agyad. Vagy Neil Simonhoz nem kell, hogy annyira mozogjon?
B. J.: Nem igaz, hogy nem kell, Neil Simon fantasztikus író. Elképesztő történeteket mesél, sírunk nevetünk. De nem szabad azt gondolni, hogy az ilyen típusú szöveggel nincs ugyanannyi bogarászás, gondolkozás, öt-hat oldalról való megközelítés, amíg kibogozzuk, megfejtjük, mint bármilyen más nagyszerű darabbal.
Vannak a darabban bizonyos mélységek, de közben könnyednek és lazának kell maradnotok, nyilván ez a nehéz.
B. J.: Nézd, Neil Simon nem Shakespeare, de feladja a leckét , már most nagyon fáradtak vagyunk a Kernnel. A Centrál Színházban megy a Centrál Park West is, annak is olyan vagyok a végére, mint a kifacsart citrom. Nagyon nehéz teljes lángon égve, az idegszálak megfeszítésével nevettetni. A nézőknek föl kell ismerniük saját magukat, amikor idegességükben mindent leejtenek a konyhában, közben beteg az anyósuk, a gyereknek pótlást kell írnia az iskolában, de még vásárolni is kell, de a munkahelyre is indulni kell, miközben BKV-sztrájk van, a benzin ára az egekben, és sorolhatnám, vagyis mindenkinek kilóg az összes idegszála. Ezen a néző csak akkor tud nevetni, ha ezt pontosan megmutatjuk a színpadon, ám közben könnyedén játszunk. Ez borzasztó nehéz. Ha eddig bármikor vígjátékot próbáltam, soha nem éreztem, hogy jaj de jó, ez csak vígjáték, végre egy kis lazítás az életemben. Ugyanakkor Kernnel dolgozni nagyon élvezetes, annyira szeretem, ahogy jár az agya. Egy Sándor Pál-tévéjátékban meg egy Gothár Péter-filmben már játszottunk együtt, de színpadon még soha. Nagyon jó, hogy ott van mellettem.
Az nyilván ad valami pluszt, hogy a férjed, Puskás Tamás szintén szakmabeli, és tudom, hogy akár hajnali kettőkor is megbeszélsz vele előadással kapcsolatos dolgokat.
B. J.: Igen. Vagyunk páran, akik a szakmából választottunk párt magunknak.
Állandóan elmeséled, hogy mi történt a próbán?
B. J.: Nem az egész próbát mondom el, csak a gondjaimat. És amikor Tamás próbál, akkor meg én tudok minden problémás pontról.
A próbákon tényleg el tudsz jutni a teljes kiborulásig? Rendszeresen elhiszed magadról, hogy valami nem megy majd?
B. J.: Ez mindig meggyötör. Mindig, minden darabban elölről kezdem a kishitűséget.
| hirdetés
 |
|
De közben csak megvan a tapasztalatod, hogy több alkalommal már jól eljátszottál egy szerepet. Ez nem nyugtat meg?
B. J.: Képzeld, nem. Erre nincsen megnyugtató tapasztalat. Mondogathatom magamnak, hogy jó, jó, majd lesz valahogy, de mégis nyugtalan vagyok, ilyenkor már nem is nagyon tudok aludni. És ahogy az ember öregszik, mindinkább fél, szorong, mert érzi, hogy iszonyú nagy a tét, nem lehet rontani.
Ez csak a premierekig van így?
B. J.: Általában az első hat előadásig, de utána még visszajön néha ez az idegesség, sokszor nem is tudom, mitől.
Igaz, hogy Ilan Eldad nem mond szinte semmit, csak mindenkit nagyon szeret, és ettől beindulnak a dolgok?
B. J.: Igaz, hogy tele van szeretettel, bizalommal és figyelemmel, de mond is bizonyos dolgokat. Ellentéte azoknak a rendezőknek, akikhez szoktam, akik megállás nélkül mindig mindent megmondanak. Eldadnál szárnyalnia kell a fantáziámnak. Most egy érzelmes, de abszolút két lábon a földön járó nőt játszom. Nagyon fontos neki, hogy legyen társa az örömben is és a bajban is. Ebben azonos velem.
Februártól a Nemzetiben játsszátok az ősszel a Művészetek Palotájában bemutatott Ármány és szerelmet, amiben Lady Milfordot adod. Lesz még bemutatód az évadban?
B. J.: Alföldi Róbert rendezi a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból című darabot a Nemzetiben. Ebben egy olyan parasztasszonyt játszom, akinek bolond fia és nyomorék szeretője van. Ez iszonyatosan nyomasztó darab. Ebbe beleásni nem lesz nagyon egyszerű.
Szóval már előre aggódsz?
B. J.: Azért ne erre hegyezz ki mindent, de igen, máris aggódom, ugyanakkor várom is. Biztosan érdekes munka lesz.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
