PM Online | Könyv

Mi a konyak? A konyak a munkásosztály itala, amelyet választott képviselői útján fogyaszt… Mi a kommunizmus? Amikor mindenkinek mindenből elege van… Dalos György viccgyűjteménye a félmúltba réved vissza és, ahogy mondani szokták, „a régi vicceken ma már csak nevetünk”.

A szocialista tábor vicceinek kiskötetét 1993-ban adták ki – németül, a magyar verzióra tehát 16 évet kellett várni, és bizony, másképp nevetünk mi, mint az eseményeket a falon túlról figyelő Nyugat. A viccek szereplőiről még kis névmutatót is össze kellett állítani annak érdekében, hogy mindenki megérthesse a poént, de hogy igazán jól érthetőek legyenek, ahhoz valószínűleg a barikádon innen kellett élni. Kicsit kár, hogy a művet németből kellett visszafordítani, ráadásul nem is sikerültek gördülékenyen a mondatok, sokszor az az érzésünk, hogy a poénok jobban is csattanhatnának frappánsabb megfogalmazásban.
Dalos Györgynek különlegesen jó érzéke van és volt ahhoz, hogy magába szívja a rendszer mindennapjainak abszurditásaiban rejlő keserű humort. Emlékszem, a 90-es évek elején a Hunnia moziban tartott sorozatra, amelyen az előző rendszer filmhíradóit mutatták be gyors egymásutánban, a blokkok között pedig Dalos György olvasta fel a képbe öntött szocialista képtelenségeket boncolgató jegyzeteit. Ez a kötet is abban az időszakban készült, és különösen értékes a kötetecske elején található húsz-egynéhány oldalas kisesszé a szocialista táborlakók humoráról, öniróniáról, a viccekben felmentést kereső megjuhászkodásról. A viccekből pedig bárki láthatja, hogy ugyanazt a viccet mesélték Bulgáriában és Csehszlovákiában, ugyanaz a „pesti humor” élt Moszkvában és Kelet-Berlinben, Romániában és Magyarországon. A mi kis sírva vigadásunk, legvidámabb barakkunk. Milyen jó, hogy a régi vicceken ma már csak nevetünk… És nem is csuknak le értük.