Hábermann Tamás Baján született 1929. december 9-én, és feltehetően Auschwitzban halt meg, valamikor 1944-ben. Életének alig 15 évére emlékezik a szép kivitelű album, amelyet a galériás Kieselbach Tamás adott ki, felesége, Anita szerkesztésében.
 Kieselbachot a Milánóban élő Tóth Ildikó kereste meg Hábermann Tamás történetével, akihez H. T. féltestvére, Anna Maria Habermann révén jutottak el a dokumentumok. Ez így talán túl bonyolultnak tűnik, de hát maga az élet kuszálta ily módon össze a szálakat, hogy az Olaszországban, más anyától született, magyarul sem tudó féltestvérnek több mint harminc évvel édesapjuk halála után kelljen szembesülnie azzal a ténnyel, hogy volt egy gyerekként meggyilkolt bátyja, akiről nem is tudott. Apjuk fájdalmas titokként őrizte elveszett fia, a magyar rokonság leveleit, fényképeit. A padláson talált utazóládából kerültek elő a levelek, fotók, újságkivágások, amelyekből összeállt ez az album, Tamás könyve. Az izraelita vallásúnak született, négyévesen megkeresztelt, később elsőáldozó, cserkész Tamásé, aki nem tudta elkerülni sorsát. A komoly tekintetű kis vasgyúró, a derűs kiskamasz egyike lett a holokauszt több százezer gyermekáldozatának. Talán a címlapon is látható kisfiú átható pillantása késztette arra Kieselbach Tamást, hogy kötetbe rendezve kiadja H. T. történetét. Ahogy az előszóban írja: „Meg kell keresnünk az elmesélés új útjait, s ehhez szükségünk van az erős, érzelmeket kiváltó történetekre, olyan sorsokra, olyan tárgyakra, melyek szimbólumként sűrítik magukba egy-egy fontos korszak eseményeit, örömeit és tragédiáit, a 20. század nagy magyar drámáit.” Viszont érthetetlen, hogyan kerülhetett a nívós képzőművészeti albumok és egyéb kiadványok kiadásával is foglalkozó Kieselbach Galéria kötetébe (legalábbis az én példányomba) egy teljes ív „fejen állva”, s hogy a készítők miért nem használták a digitális technika legkézenfekvőbb alkalmazásait a képek reprodukálásánál.
|
vissza
vissza a lap tetejére
