PM Online | Gasztro

Érdekes, de nem életképtelen koncepció: mivel a város már szinte zsúfolásig megtelt török gyorsbüfékkel, ezért ezek alternatívájaként miért ne lehetne egy mediterrán gyorsbüfét nyitni? Az elrendezés pont ugyanaz,

az utcára nyíló, ablakos rendszerben gyrost kínálnak, a benti hosszú üvegpult mögött egytálételek, és, igen, baklava-féléket árulnak. Petra ráadásul – a dizájn nem hagy kétséget afelől, hogy nem a női névről van szó – Jordániában, a Közel-Keleten található, amit tisztán mediterránnak azért bajosan nevezhetnénk. Az eklektika szelleme a kínálaton is érvényesül; tejszínes csirkétől a szójás csirkéig terjed a szűk menü. A bőségtől nem kell zavarba jönni, és ezt talán érzékeli a két laza srác is, akik – mintha ott se lennék – arról disputálnak, hogy nem kéne-e még főzni valamit. De aztán abban maradnak, hogy nincs értelme, úgyhogy tovább nézegetik egyikük piperevásárlásból hozott vásárfiait. Pedig tán lenne értelme főzni valamit, mert ott tartózkodásom alatt mintegy négyen jönnek be érdeklődni valamilyen konkrét fogás után, majd csalódottan fordulnak ki az ajtón. Az egyik fiú végül elszánja magát és egy kis salátát legalább vág a konyhán, majd jóízűt falva bele is markol a tálba. Lazaság van, csak a vendégek ne zavarognának annyit a nagy jövés-menéssel…
Pedig nem volna balgaság ennél kicsit komolyabban venni a vendéglátást, mert amit adnak, annak nincs rossz íze. A szójás csirkecombra külön is felhívja figyelmemet az eladó, és nem is bánom meg, hogy hallgatok rá. A comb ugyan kicsit kiszáradt, de a pultos – forró vizes rendszerben az volna művészet, ha nem így lenne. De az íze nem rossz, érvényesül a bőr grillezése és a sűrű, hagymás szójaszósz édessége is. A steak krumpli – újabb strigula az eklektika oldalán – is korrekt, nincs elsózva, a héja roppan, a krumpli külső borítása megpirult, belseje viszont puha. A zöldbabbal készült csirkemell-csíkok is kellemes meglepetést okoznak. Ez is szójával készült, de a szezámolaj teszi markánssá az ízhatást, amit jó minőségű gombával gazdagítottak. Az egytálételre – kérésre – a gyrosos pultból még csípős szószt is tesznek. Multikulti. A fent már említett, frissen vágott káposztasalátát többféle változatban is elkészítik, én a csípős, kissé majonézes verziót próbáltam ki. Érdekes megközelítés, de nem rossz egyáltalán. A csípős jelleg alig érzékelhető, de karakteres, korántsem unalmas saláta. A baklavák helyett egy pisztáciával és más magvakkal készülő, ugyancsak mézes süteménynek adok esélyt. Ez is egészen szárazzá vált a hő hatására, de kezdetben akár jó lehetett. Kár, hogy a srácok nem törik magukat ennél jobban, mert vélhetően lenne érdeklődés az Uránia mozi tőszomszédságában egy kis gyorsétkezdére. Ha persze nem a hajnalig nyitva tartó, legendás Rákóczi pékséget választjuk. Mert az ottani éjszakai sajtos rolónál nincs jobb egy bolyongós éjjelen.