Közérzet
Szidják az anyámat
2010-10. szám / Fáy Miklós
Nincs ebben semmi különös, mondhatni, foglalkozási ártalom, a kritikusok anyjánál talán csak a futballbíróké emlegetettebb, de ez most másik eset. Egy derűs szombat délutáni történet, békés autókázás a Budához közeli fasorban. A nap vidáman süt, a szellő enyhe, a világ barátságos,
nem én vagyok a sofőr, az ősz hajú asszony mellett ülök, a világ eseményeit tárgyaljuk, amikor a semmiből mögénk kerül egy rendőrautó. Villogtatja a fényeit és az elektromos dudáját nyomja megveszekedetten. Az ember soha nem tudja, hogy a nagy beszélgetésben nem követett-e el valami könnyebb szabálytalanságot, amelyre a rend éber őrei most lecsapnak, szóval van egy három másodpercnyi bizonytalanság, hogy mit akarnak tőlünk: engedjük őket tovább üldözni a bűnt, vagy húzódjunk le oldalra, mert mi magunk vagyunk a bűnösök.
Tényleg három másodpercről van szó, és lehúzódunk, a rendőrautó szabad utat kap, de utasai ezt arra használják fel, hogy némileg csökkentik a sebességet, és az anyósülésen helyet foglaló ifjú hatósági személy kihajol az ablakon, dühödten rázza az öklét, és megfeszülő nyakizmokkal ordít. Szidja a hetvenhat éves anyámat, mert ő nem értette meg azonnal, hogy neki vagy ellene szirénázik, borzalom. | hirdetés
 |
|
Eszembe jut, amikor a hatóság gépkocsis agressziójával először találkoztam, tanulóvezetőként nem tudtam kellő fürgeséggel lehúzódni egy állami vezetőket szállító konvoj elöl, és az egyik kísérő kocsiban ülő tárcsás ember mellém hajtott, és megpróbálta a tárcsával letörni a visszapillantó tükrömet. Nagyobb baj nem lett az akcióból, éppenséggel lehetett volna, de az ember elgondolkodhatott, hogy az állami erőszakszervezetek nem csak nevükben erőszakosak. Azóta, persze, láthattunk szépen sikerült rendőri attakokat, ahol állig felfegyverzett hősök móresre tanították a védtelen lakosságot, majd átveszik az ezért járó kitüntetéseket, szóval igazán nem panaszkodom, nincs is miért. Viszont eszembe jut egy amerikai mondás, amikor még élesebben különültek el a bevándorlók: ha magyar a barátod, nincs szükséged ellenségre. Eszembe jut, aztán nézem a különböző dandártábornokok ábrázatát, hallgatom a viselt dolgaikat, és tudom, mi a továbbfejlesztett változat: ha magyar a rendőrséged, nincs szükséged bűnözőkre.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
