Szesztay Dávidot sokáig elsősorban zongoristaként ismertük, többet közt a Kamu és a Budbudas zenekarokból, egy ideje azonban átpártolt a gitárra. Olyannyira, hogy saját zenekarában, a DAV-ban,
 a kezdeti zongorás korszakot végleg lezárva, ma már csak gitáron játszik. Azok számára, akik hallották őt a zongoránál, ez kicsit fájdalmas lehet – nekem történetesen az, hiszen elképesztő dolgokat képes művelni a billentyűkkel –, de azért hamar kiderül, hogy a gitár húrjait sem pengeti kevesebb virtuozitással és fantáziával.
Legújabb tanúbizonyság erre a zenekar harmadik lemeze, amely az előző kettővel ellentétben nem szerzői kiadásban, hanem az EMI és a Hunnia kiadók közös gondozásában jelent meg Point of View címmel. Az együttes sokáig bajban volt a műfajbeli elhelyezkedéssel, többféle felállással megpróbálkoztak, sok stílust igyekeztek egybeolvasztani – a jazztől a rockon át az elektronikus zenéig –, miközben keresték a vokális témák és az instrumentális, improvizációs lehetőségek helyes arányát. Úgy tűnik, mostanra sikerült igazán megtalálniuk a formájukat (Szerető Dániel – basszusgitár, Németh Csaba – dob és a fúvósszekció, László Lilla – szaxofon, Görögh Dániel – trombita és Abbas Murad – harsona) és az útjukat, így ez a lemez már kerek képet mutat arról, milyen muzsikát is szeretnének játszani. S ezt nem úgy érték el, hogy beálltak egy már meglévő, könnyen azonosítható sorba; még mindig nagyon eklektikus és újszerű zene ez, egészen meglepő fordulatokkal és ötletekkel, ám letisztult koncepcióval és gondos dramaturgiával. Az olyan szélsőségek, mint a kemény, rockos gitárszólók, az avantgárd jazzszaxofon-imprók, a brit indie-zenét idéző énektémák és a filmzenés elúszások, következetesen követik egymást, s az embernek nincs az az érzése, hogy nem tud lépést tartani a kavalkáddal. Ellenkezőleg, épp az a legjobb ebben a lemezben, hogy a legmeglepőbb helyekre viszi az embert a legtermészetesebb modorban, és ennek a kalandnak nagy élvezet átadni magunkat.
|
vissza
vissza a lap tetejére
