Interjú
Betörte az ajtót
2010-10. szám / Bóta Gábor
Fáy Miklós kritikus megosztó személyiség. Vitát, tiltakozást váltott ki, hogy ő válogatott az idei Pécsi Országos Színházi Találkozóra, ahová a Katona József Színház nem is viszi el az általa megnevezett produkciót.
 Jordán Tamás hívott fel, hogy vállald el a válogatást?
F. M.: Igen.
Mondott valamit, hogy miért téged szeretne?
F. M.: Semmiféle magyarázatot nem adott. Lehettek titkos harcok, hogy kritikus válogasson, vagy ne. Utólag arra gondolok, hogy próbáltak egy kritikus meg nem is megoldást találni, mert már nagy volt a nyomás, hogy szakmai legyen a válogatás.
Miközben te mindig el szoktad mondani, hogy a laikus nézőt képviseled.
F. M. Hát igen. Szerintem azért is tiltakoztak a színikritikusok a személyem ellen, mert azt gondolták, hogy a laikus nézőt képviselem.
Mondani nem mondtak neked semmit?
Senki nem mond semmit. De hát én nem vagyok viszonyban se színi-, se zenekritikussal.
És ez jó neked?
F. M.: Nem dolgoztam rajta, hogy így alakuljon. De mindenképpen jó.
Miért?
F. M.: Mert senkiben sem bízhatsz. Rá vagy szorítva, hogy a magad fejével gondolkodjál.
Ha ez utálattal, gyűlölettel párosul, az is jó?
F. M.: Olyan szakmát választottam, hogy mindenképpen valaki utálni fog. Ha választani kell, hogy szeressenek vagy utáljanak, akkor inkább utáljanak. Ez több szabadságot biztosít.
De miért?
F. M.: Mert ha szeretnek, akkor várnak tőled valamit. Nem keverem össze a magánéletet a kritikaírással.
Amikor nem azt írod, hogy valaki egy produkcióban rossz, hanem például azt, mint legutóbb az ÉS-ben Bálint Andrásról, hogy „az egész lénye visszalépés”, egy egész embert vonsz kétségbe.
F. M.: A pályám elején láttam, hogy megsértődnek emberek. Nem értettem, miért, amikor nem azt írtam, hogy ők gazemberek, hanem hogy rosszul énekelnek. Míg rá nem jöttem, hogy az énekesnek a hangja a személyisége.
Bálint András még csak nem is énekes.
F. M.: A színészek bár azt gondolják, hogy bebújnak egy szerepbe, folyton saját magukat játsszák. Engem a személyiségéből csak az fog meg, amit a színpadon látok. És ez kiterjesztődik a személyiségére. Mensáros Lászlóhoz képest Bálint Andrást nem tartom annyira jó színésznek, ezen nem lehet segíteni, ha megszakadok se. Ezt vagy letagadom, vagy sem.
Ha azt mondanák, hogy Fáy Miklós egész lénye Tóth Aladárhoz vagy G. B. Shaw-hoz képest visszalépés, az oké lenne?
F. M.: Persze, hogy oké. Mondanak is ilyeneket. Ezt az ember már a pályája elején tudomásul veszi.
Mennyire próbálod azt csinálni, amit G. B. Shaw a zenekritikáiban? Ő is leírta például, hogy zörgeti mellette valaki a székét, és ettől nem tud figyelni a koncertre.
F. M.: Igyekszem akkorákat nem tévedni, mint ő, mert például Schubert nagy C-dúr szimfóniáját a világ legrosszabb zenéjének nevezte.
Nem próbálsz hasonló stílusban írni?
F. M.: Nem az történt, hogy elolvastam Shaw-t, és azt mondtam, hogy ilyeneket akarok csinálni. Bármilyen furcsa, Fodor Géza szerettem volna lenni. Nem úgy értem, hogy őt akartam utánozni. Az ő írásait olvastam, és azt láttam, hogy az milyen fantasztikus élet, hogy az ember operába jár, és megpróbálja feldolgozni nyilvánosság előtt, amit ott átélt. | hirdetés
 |
|
A laikusság mindenre magyarázat? Ilyen alapon bármiről írhatsz?
F. M.: Ha a végeredmény egy elolvasható újságcikk, akkor azt hiszem, hogy tulajdonképpen bármiről.
Nem is tudnál szakkritikát írni, vagy nem fogadnák az írásaidat?
F. M.: Nem is tudnék szerintem. Illetve tudnék hosszan és unalmasan elemezni valamit, de olyan nagy kedvem nem lenne hozzá. Engem a művészet érzelmi része jobban izgat.
De amikor például a Nigel Kennedy koncertről azt írod, hogy a szokásos történt, a szakma fanyalgott, a közönség rajongott, akkor ilyenkor nem a szakmához sorolod magad?
F. M.: Nem. Én inkább szeretem, mint nem szeretem Nigel Kennedyt.
Abból, hogy kismajomnak nevezed, nem úgy tűnik, hogy szereted.
F. M.: Igaz. Pedig ennek ellenére így van. A kismajom azért nem mondható szakmai közelítésnek. Ez pontosan a közönség közelítése. Általában van egy benyomásom, és ahhoz keresek érveket, hogy miért is van ez így. De a legkomolyabb kritikákban is rendszerint ezt látom.
Balhé kerekedett abból, amikor a riporter a szinhaz.hu honlapján megkérdezte tőled, hogy a Katona József Színház Mesél a bécsi erdő című produkciójához mit szóltál. Azt válaszoltad, hogy „ott annyira rátelepedett az előadásra Bezerédi Zoltán ordítozása, hogy nem tudtam elviselni”.
F. M.: Nem tudom, miből van a balhé. A színház hivatalos közleményében az van, hogy jobbnak tartják más előadásaikat, mint az általam beválogatott A hős és a csokoládékatonát, ezért nem viszik a POSzT-ra.
Megint egyetlen mondattal elintézel egy színészt, egy produkciót. Ráadásul egy szakportálon. Ez szerinted jó?
F. M.: Amit Bezerédiről mondtam, az igazán közönségreakció. Az hülyeség volt, hogy az általam beválogatott produkcióról elkezdtem mondani, hogy hát azért annyira nem volt jó.
Jegyzeteltél?
F. M.: Gyakorlatilag mindenről írtam egyflekknyi kritikát.
Ezek megjelennek valahol?
F. M.: Nem.
Nem kérte el őket Koltai Tamás a Színház című folyóirat számára?
F. M.: Érdekes, de nem. Egy írást azért kért. Nyilván nem örültek nekem. De az is lehet, hogy nem akarták elkövetni azt a hibát, mint a zenekritikusok, hogy később ébrednek, hogy valaki betörte az ajtót. Elkezd kívülről mást dumálni, és mire észbe kapnak, hogy meg kellene állítani ezt az embert, már nem lehet megállítani. Nyilván Koltai nem szeret, mert elül mellőlem, ha egymás mellé szól a jegyünk. De nem pofozkodunk.
Amikor balhé van körülötted, élvezed? Vagy lepereg rólad?
F. M.: Semmiképpen nem élvezem. Lepereg, emiatt nem alszom nyugtalanul.
Az, hogy szabadúszó vagy, jó neked, vagy kényszerhelyzet? Nem tartoznál szívesen valamelyik újsághoz?
F. M.: Nagyon nem. Ha szerkesztőként tartozom egy újsághoz, mások írásait kell olvasni, ami nem érdekel. Engem az újságírás érdekel. Az, hogy másoktól rendeljek cikkeket, akikkel kapcsolatban vagyok, ismerem őket, foglalkozom velük, az nem. Nem tudom, mikor voltam bent a Népszabadságnál utoljára, idén még biztosan nem.
Betörtél a színházi szakmába?
F. M.: Azért azt nem hiszem. De foglalkozom vele. Lehet, hogy ez elhal. Még fogalmam sincs, hogy mi lesz. Minden azon múlik, hogy mennyire érdekel.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
