Interjú
„Jó szereppel az embert fenyegetni nem lehet”
2010-10. szám / Bóta Gábor
Garas Dezső a nyáron a Belvárosi Színházban, az Orlai Produkciós Iroda szervezésében, Dr. Bruener szerepét játssza majd az Esőember színpadi változatában. Csak kis szerepeket vállal. Azt mondja, régebben hegyeket hordott el, de már nagyszerűek számára a dombocskák is.
Gondolom, Orlai Tibor hívta föl, hogy Dr. Bruener szerepét ajánlaná. Rögtön igent mondott, vagy netán vívódott?
G. D.: Nem vívódtam én egy percig sem. Láttam a filmet is, régebben. Jónak tartottam. Amikor Orlai Tibor telefonált, mondtam neki, hogy vállalom a szerepet. Miért ne? Jó szereppel az embert fenyegetni nem lehet. Mivel nyári produkcióról van szó, sokkal több időm van, nem kell egyeztetni más előadásokkal. Amúgy sem megyünk sok helyre, kicsit ide, kicsit amoda, csellengős nyarat tervezünk. Tehát volt időm.
Nyilván a partnereit is jónak gondolja.
G. D.: Remek kollégákat mondtak be nekem a telefonba. Kulka Jánossal, Nagy Ervinnel, miért ne játszana szívesen az ember? A próbákon is kiderült, hogy nagyszerű a társaság.
Változtat a filmbéli figurán, vagy ahhoz hasonlót akar teremteni a színpadon is?
G. D.: Nagyjából hasonlót. De ez majd a próbák végén derül ki. Anger Zsolt rendező igen jó hangulatot teremt a próbákon, jó kedvünk van, sokat foglalkozunk az általunk játszott figurával. Nem nyomasztanak bennünket fölösleges gondok, koloncok, problémák. És ez nekem meglehetősen jólesik.
A legutóbbi bemutatója az Úri muriban volt, a Nemzetiben, egy kicsi, de ziccerszerepet játszik.
G. D.: Nagyszerű a szerep. Hetvenéves koromig – bocsánat a nagyképűségért – megszoktam, hogy hegyeket hordok el. De az ember fizikai állapotában változás áll be, ezzel szembe kell nézni, és most már a dombocskák is nagyszerűek. Aki most nekem azt mondja, hogy „légy szíves, próbáld elhordani azt a hegyet”, annak azt felelem, hogy „na ne!”
Utoljára Foltos szerepe volt „hegy” a Vígszínházban, Tolsztoj Legenda a lóról című művében?
G. D.: Igen. Úgy érzem, ez a kritikusok, az elemzők által is méltatlanul kezelt előadás volt. De ez régi sérelem. Mindenkinek vannak sérelmei, hogy a fenébe ne lennének, csak én ezeket nem kürtölöm világgá, de ezt az egyet igen.
A Nemzetiben több szerepet is játszik…
G. D.: Egészen kicsiket, én már csak ezeket vagyok hajlandó eljátszani.
| hirdetés
 |
|
Felújította korábbi Az ember tragédiája rendezését a Budapest Bábszínházban.
G. D.: Az még igazi dolog! Nagyon szeretem azt a színházat, szeretem a társulatát. Remek ott dolgozni. A bábszínházat érthetetlen okokból a nézők és a színházi emberek is gyerekszínháznak tartják. Miközben nem az.
Vagy az is.
G. D.: Igen. Amikor Az ember tragédiáját megrendeztem, még élt Szilágyi Dezső, aki a Bábszínház igazgatója volt, nagyon szerettem, és igen nagy embernek tartottam. Azt gondoltuk, hogy hozzáteszünk valamit Az ember tragédiája eddigi előadásaihoz. Ez bizony pesszimista mű, bukott forradalom után írta Madách. Az a lényeg, hogy Ádám és Éva álmodja, ami velük történik, és az álomnak megvannak a sajátságos törvényei. Az álomban sok minden – például a méretek – megváltozik. És ezt egyedül a bábszínház tudja megcsinálni.
Nem először dolgozott a Bábszínházban, már Shakespeare A vihar című darabját is rendezte ott, és Prosperót is játszotta benne.
G. D.: Mindannál, amit az „élő” színház tud, a bábszínház sokkal többet tud, hiszen keverni is lehet benne az „élő” színházi megoldásokat a báb műfajával.
Beszélt most Szilágyi Dezsőről, aki nemrég halt meg. Nyilvánosan is beszélt Schwajda György búcsúztatásán.
G. D.: Nekem ő az egyik legnagyobb veszteségem. Schwajda szerette a színészeket, és felemelte a fejüket.
Sokan ellentmondásos személyiségnek tartották, például amiatt, hogy korszerűtlen Nemzeti Színházat épített fel.
G. D.: Ő ellentmondásos ember volt, de minden nagy tehetség nagyon ellentmondásos. Schwajda igazgatónak született. Nehezen viselem, hogy nincs már köztünk.
Ön most egészségi szempontból jól van?
G. D.: Amikor ezt szokták kérdezni tőlem, gyakran visszakérdezek, hogy „mit hazudjak, mit mondjak?” Mondjuk azt, hogy jóóóóól vagyok, három, négy, öt óval.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
