RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. július 19., csütörtök
Emília

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Közérzet
A művészet élvezete
2018-06. szám / Fáy Miklós

Bejárta májusban a világot a hír, hogy egy voronyezsi férfi, miután megivott két felest a Tretyakov Képtár büféjében, visszament Repin festményéhez, és a Rettegett Iván és fia című képbe hajított egy fémoszlopot. A kép beszakadt, további károkat okozott rajta a védőüveg szilánkja, a restaurálás legalább 160 ezer dollárba fog kerülni. Szépen vagyunk.
Utóbb az is kiderült, hogy az egész történet sántikál. Például a Tretyakov büféjében nem is árulnak vodkát. A voronyezsi férfi nem is részeg mámorában esett neki a képnek, hanem nagyon is megfontoltan cselekedett, úgy érezte, hogy Rettegett Ivánt méltatlanul ábrázolja negatív színben a történetírás, valójában nagyon is jó uralkodó volt, és nem igaz, hogy megölte volna Iván fiát, vagy hogy előtte úgy elverte volna az ifjabb Iván feleségét, hogy az elvetélt.
Talán van, aki emlékszik rá: nem ez az első támadás a kép ellen, 1913-ban egy Avram Balasov nevű férfi esett a festménynek egy késsel, három helyen is csúnyán belevágva a cár arcába, miközben azt kiáltotta: elég a vérből, elég a halálból. Szerencsére akkor még élt Repin, így személyesen vehetett részt a helyreállítási munkákban. De egyébként is hányatott a festmény sorsa, III. Sándor cár 1885-ben megtiltotta, hogy a képet kiállítsák, és bár a tiltás csak néhány hónapig élt, mégis ez lett az első festmény Oroszországban, amelyre lecsapott a cenzúra.
Oroszok, mondjuk, és legyintünk, meg sem értjük őket, hogy micsoda indulatokat vált ki belőlük a vászonra felvitt festék, rögtön azt hiszik, hogy az országot támadják, a történelmet használják ellenük. Vagy csak nem bírják elviselni a cár tébolyult tekintetét, az abban látható megbánást, az események visszafordíthatatlanságának fölismerését, a dolgok egyszeri voltát.
hirdetés

Oroszok, legyintünk, hirtelen nagyon is nyugatinak érezve magunkat, ezek az oroszok mindent annyira a szívükre vesznek. De nem nekik van igazuk? Nem ők azok, akik rendületlenül hisznek a művészetben, a szépség erejében, hogy egy öt négyzetméteres vászondarab emberek és országok sorsát változtathatja meg? Nem ebben hittünk valaha mi is, amikor múzeumba, színházba, moziba kezdtünk járni?
Tudom: ifjak voltunk és bohók. De ez a mostani nagy bölcsességünk mégis kiábrándító.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor