Közérzet
Szállnak a darvak
2014-05. szám / Fáy Miklós
Akárkinek mesélem, hogy meghalt Tatjana Szamoljova, mindenki összehúzza a szemét, kicsit gondolkodik, aztán többnyire visszakérdez. Ismerős a neve, de ki is az? Szállnak a darvak, felelem, és akkor vagy a bevallás, hogy nem látta a filmet, vagy a lassú bogozás az emlékek között. Amelyikben a mókus van, ugye. Meg amelyikben keringenek a fák, amikor Boriszt lelövik.
Egyértelmű utalás a Háború és békére, amelyben a meglőtt Andrej herceg nézi a felhőket, és rájön, hogy semmi más érdekes nem volt a világban, mint ez, amire már olyan régen nem nézett föl. Keringenek a fák, és rájuk vetül egy másik kép, a férfi rohan a lépcsőkön, följebb, följebb a fordulókban, és ugyanúgy keringenek a fák, az élet utolsó lobbanása, aztán Borisz elesik a sárban. Ennyi volt.
Ennyi volt. Ma sem hatástalan képek, a maguk idejében pedig nemzetközi szenzációt jelentettek. Véget ért a sztálini korszak, a szovjet filmeken megjelentek az igazi érzelmek, az esendő emberek, akikből valódi hős válhat. A Szállnak a darvak kikerült a cannes-i filmfesztiválra, Tatjana Szamoljovát fölfedezték. Az orosz Audrey Hepburn, mondták rövid hajára, sötét, ragyogó szemére. Találkozott Picassóval, aki elmondta neki, hogy milyen változások várnak rá, ma még végigsétálhat a város utcáin, de holnaptól megrohanják majd a rajongók. Gérard Philipe egy órát ajándékozott neki, és fölajánlotta a tervezett Anna Karenina-filmben a címszerepet. | hirdetés
 |
|
Évek múlva Tatyjana Szamoljova valóban el is játszotta Anna Kareninát, de nem Gérard Philipe-pel, hanem egy szovjet filmben. A hatóságok féltékenyen vigyáztak romlatlanságára és erkölcseire, nem engedték a sikerek léha útjára. Egyetlen külföldi filmben játszott csak, egy még nálunk is elfelejtett magyar filmben, Alba Regia volt a címe. Gábor Miklós volt benne a magyar orvos, aki beleszeret a veszélyes küldetést teljesítő szovjet rádiós katonanőbe. A katonalány elesik a nyugati fronton, és az orvos szavai zárják a filmet: tudom, hogy nem jön, de én mégis várom.
Ugyanezt éneklik a Szállnak a darvak című dalban is, amiről sokáig azt hittem, hogy a film zenéje, de nem. Behár György szerzeménye, Romhányi József szövegével, motoszkál már napok óta a fülemben, mint valami recept az életre, amelyben mindannyian azt várjuk, ami és aki nem jön el. Ha közben eszembe jut egy szép szemű színésznő, az már csak a film maradandósága. Az igazi Tatjana Szamoljova a nyolcvanadik születésnapját élte meg, nagy szegénységben, évek óta feladatok nélkül, de aki látta a Szállnak a darvakat, az most már mindig olyannak látja, amilyen abban volt. A darvak nem szállnak, nincs vége a nyárnak. Ami azt illeti, most kezdődik.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
