José Saramago
Kicsi emlékek
2008-42. szám / GZs
Az emlékezet mozaikja
Képzeletből, együttérzésből táplálkozó és iróniával átszőtt példázatai
 újra meg újra kézzelfoghatóvá tesznek számunkra egy illuzórikus, tovatűnő valóságot – így szól a José Saramagónak 1998-ban odaítélt irodalmi Nobel-díj indoklása. Ez a valóság az anyaga az idén nyolcvanhat éves portugál író eddig utolsó megjelent művének, a Kicsi emlékeknek is.
„Sokkal később, már jócskán elmúltam negyven, egy lisszaboni régiségkereskedésben vásároltam egy hasonló órát, máig őrzöm, mint olyasmit, amit a gyermekkoromból kértem kölcsön.” Ebben az idézetben összesűríthető a Kicsi emlékek szinte minden tulajdonsága. Az író gyermekkorából összeszedegetett apró, töredékszerű emlékek lajstroma a könyv, az idő megőrzésének, visszapörgethetőségének, újrahasznosíthatóságának próbája. Színes üvegcserepek a múltból, amelyekből valaha összeállt egy-egy nap, egy-egy év, egy szoba, egy család, egy város, egy gyerekkor. A darabok annyira aprók, töredezettek, hogy az eredeti nagy forma sehogy sem látható belőlük. Mintha az idősödő író még az utolsó pillanatban összegyűjtötte volna az eddig elő nem számlált és fel nem használt kincseit, reminiszcenciáit, el ne vesszenek végleg az emlékezet mélységeiben. Ezek a kavicsok, egy élet vagy akár egy eddig nem létező regény kelléktára, összedobálva hevernek előttünk: az előszámlálás kapkodó sietsége nem rendezte őket nagyobb formába. Az apró történetek gyakorlatilag magukban állnak, Saramago néhány nagyon pontos és sokszor önkritikus odavetett szóval ugyan időnként elhelyezi mind életének, mind alkotásainak nagyobb képében. Olvasás közben olyan érzésünk lehet, mintha egy készülő (élet)regény céduláit tartanánk a kezünkbe, melyre az alkotó ceruzával ráírt volna néhány jegyzetet magának, az epizódot a történet melyik részére tervezi illeszteni, milyen más történésekkel, figurákkal fogja kapcsolatba hozni. Ettől a töredezettségtől, az összekötő elemek hiányától valamilyen lebegő, megfoghatatlan, titokzatos fényt kap az egész emlék-tár, de ugyanez hiányérzetet is teremt az olvasóban. Tárgyak, bútorok, szobabelsők, utcarészletek, nagynénik, szomszédok, unokatestvérek, lufik és cukorkák sorakoznak, hol édes, hol kesernyés vagy éppen fűszeres ízelítőt adnak a kilencszázhúszas évek Azinhagájából és Lisszabonjából, Saramago családjának történetéből, iskolás éveiből, barátságaiból, gyerekszerelmeiből, vágyaiból, csalódásaiból, kudarcaiból, keserűségeiből, örömeiből és félelmeiből. Valódi kincs a szerzőért régóta rajongóknak, akik végre megismerhetik egy-egy korábbi regényfigura vagy epizód „eredetijét”. (Megtudhatják például az író első – és érdemi emlék nélkül maradt – találkozásának részleteit a Kolostor regénye bazilikájával.) Várakozás az (új) olvasóknak: a mozaik darabjai megvannak, színesen csillognak. Összeáll-e valaha egy kép belőlük? | hirdetés
 |
|
Palatinus Kiadó
170 oldal, 2700 Ft
Kritika (3.5)
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
