Kritika (5)
Csak egy szerelmesfilm
2008-44. szám / Dercsényi Dávid
Egy kórteremben vagyunk, ismeretlen emberek ölelgetnek bennünket szomorúsággal vegyes örömmel, az ágyban pedig egy balesetben összetört,
 gyakorlatilag vak fiatal lány fekszik kómában. Többen biztatnak, hogy csókoljuk meg a barátnőnket, sőt, szivaccsal le is moshatjuk. Nagyjából ilyen szituációk követik egymást Ole Bornedal filmjében. Már a kezdő képek zavarba ejtik a nézőt, hisz egy áldozatot látunk és egy gyilkosságot. Aztán a következő másfél órában a dán rendező kirakja nekünk a puzzle hiányzó darabjait. Mindet, s a kibontakozó kép sem akármilyen: egy úgyszólván tökéletes film. S mint ilyen, vasmarokkal tartja a nézőjét, szemérmetlen profizmussal takar ki mindig egy kis részletet az egészből, hogy azon eltűnődhessünk. Így aztán kissé zavarba is kerülünk, amikor a film műfaját szeretnénk meghatározni. Vagy tekintsünk csak a címre? De a fenti képből is kikövetkeztethető, hogy nem egy Eva Longoria-opusszal állunk szemben. Inkább A nyomozó jut eszembe analógiának, csak hát a kivitelezés – Bornedal kamerakezelése, a történet tökéletes dramaturgiája, a beállítások, a remek egy szál gitár filmzene, a színkezelés, a (hang)vágás – mind-mind tökéletesen átgondolt, profi munka, de megemlíthetjük a jó kis dán színészeket, például a főszereplő Andres W. Berthelsent (a Mifune utolsó dala című filmből lehet ismerős), és a film humora sem utolsó. Ráadásul a Csak egy szerelmesfilm pimasz, mint a piaci légy, még jól el is indítja a néző fantáziáját az identitás, szerelem, szeretet témakörében. Igazi, jó kis nyugtalanító film.
Csak egy szerelmesfilm
Just Another Lovestory | hirdetés
 |
|
Rendező: Ole Bornedal
Főszereplők: Anders W. Berthelsen, Rebecka Hemse, Nikolaj Lie Kaas
100 perc
Forgalmazó: Cirko Film – Másképp Alapítvány
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
