PM Online | Korábbi cikkeink

Nincs is ennél hangulatosabb. Bolyongani egy nagy bevásárlóközpontban, válogatni az ínycsiklandóbbnál ínycsiklandóbbnak tűnő gyorséttermi kínálatban,

meghozni a létező legnehezebb döntést: „hogy hamburger vagy hot-dog”, pizza-szeletet, generálszószos thait, íztelen álmagyarost fogyasszunk-e, ha ránk tör az éhség. Sokan mint messiást várták a Nordsee felbukkanását. Ha máshonnan nem, Bécsből mindenki ismerte már a halas céget, és ha felmerült baráti beszélgetésekben, hogy kinek melyik étteremlánc hiányzik a legjobban a magyar piacról, ez is előkelő helyet foglalt el az óhajok listáján. (Azért ha lehetne, a Wendy’s-t vissza!) Évek óta szó volt róla, hogy most már tényleg nyílik Pesten is egy Nordsee, aztán sose, most meg erre, tessék, mégis. Érzékelhető, hogy profi cégről van szó, a fehéringes megkülönböztető jelzést viselő üzletvezető láthatóan külföldi tapasztalatokat szerzett az anyavállalatnál, gyors, pontos, nyájas, míg a pulton belüli kommunikációban kemény, mint a vídia. Összetartja a csapatot, jár a szeme és a szája, a mekiben is mindig van egy-egy ilyen éber huszár, akin érződik, hogy kezében fut össze a világmindenség. Dicséretes döntés a Nordsee-től, hogy elválasztották egymástól a főételes és az úgynevezett snackes pultot, így a szendvicsre vágyók hosszú sorban kígyóznak, míg a meleg ételt fogyasztók azonnal a pénztárhoz jutnak.
A választás elsőre nem könnyű, de gyanítható, hogy a harmadik-negyedik alkalomtól kezdve már az lesz. De hát most még az elején vagyunk a bulinak, és nem is nagyon csalódunk. Jó, persze a káprázatos fotókon szereplő tételek nem hasonlítanak a tányérra kerülőkre, de hát mit várunk, gyakorlott fast-food fogyasztóként aligha van bárkinek is illúziója. Ami a legfontosabb, hogy minőségi hozzávalókkal dolgoznak, sehol sem tetten érhető a fagyasztott tengeri hal egyeníze, sőt. A sült lepényhal kimondottan jó, feszes húsú jószág, kicsit barnábbra sütve a kelleténél, de a citrommal kiegyensúlyozva korrekt ízélményt kapunk. Hozzá enyhén elázott, de szintén magasabb minőségű vadrizs, és valami megtévesztően jóízű hollandi mártás. (Utóbbit a gasztronómiában elvileg frissen kell készíteni, ez gyorsétterem esetében fel sem merülhet, de valahogy mégis megoldották a feladatot, a boszorkánykonyhán kikevert íz és állag kikezdhetetlen.) Egyedül az extrának kért paradicsomos szósz okoz kisebb csalódást, kevéssé markáns, sokadik kóstolás után sem jutunk közelebb a kis lelkéhez. A gyorsabban fogyasztható szendvicseket is próbára tesszük, az XXL sült halas szendvics például nagyon finom, a palacsintatésztás panír alatt gusztusosan szelvényeire omlik a hal, jó árú, jól fogyasztható melegszendvics, amiben ugyancsak nagyszerű, zöldfűszeres, sárga színű, majonézes alapú szósz van. A hideg snacknek árult brémai szendvics az egyetlen, ami kiábrándító, igaz, ez tényleg elég olcsó, mindössze 390 Ft, de a haragosan hagymás ízű halfasírt közelebb van a rosszhoz, mint a jóhoz. Ha már itt vagyunk, kóstoljuk meg a desszertet is, választásunk egy vaníliapudingos gyümölcsszószra esik. Pont olyan, amilyennek bárki elképzeli, a sárga por itt is működik, puding ízű puding, gyümölcsmassza ízű gyümölcsmassza, minden a helyén. Isten hozott, Nordsee.