Gyereknek lenni jó, ugyanakkor, ha végignézem azon termékek listáját, amiket a gyerekekre kívánnak rásózni, és meglátom köztük a rengeteg szemetet,
elbizonytalanodom. Ezt az óvodás dalokat és mondókákat tartalmazó cédét is félve vettem kezembe, ugyanis manapság előszeretettel büntetik a legkisebbeket is teknósított gyermekdalokkal, gondolván, nem árt a 3–4 éveseknek előre rágyúrniuk a tinédzserkorukra, hogy amikor majd első ízben lépnek be a diszkóba, már biztosan benne legyen az elektrobugi a lábukban. Az meg, hogy legyen egy kis valódi gyerekkoruk is, már úgyse trendi annyira manapság.
Ehhez képest az Ecc, Pecc, kimehetsz album kellemes meglepetést okozott. Nemcsak, hogy a hangszerelés autentikusan ovis, de az előadók is hús-vér gyerekek, nem pedig egy roppant profi számítógépes programmal fejlesztett, az idiotizmus fogalmát bőséggel kimerítő, a marketingszakemberek által cukinak tartott rémálom-figura. A dalok pedig csupán egy apró kívánnivalót hagynak maguk után. Méghozzá azt, hogy bár itt a Pál, Kata, Péter, a Bújj-bújj zöld ág, a Ciróka, maróka és a Kis kacsa fürdik is, meg még egy csomó örökzöld darab, szám szerint huszonhat – vagyis azt gondolná az ember, teljes a lista –, az én nagy gyerekkori favoritom, az alapdalok alapdala mégis lemaradt a lemezről. De végül is ez mégsem akkora baj. Mert így legalább majd a szülők pótolhatják a hiányt, és énekelhetik el a gyermekeiknek a Boci, boci tarkát.
|
vissza
vissza a lap tetejére
