Ha valaki megkérdezi Gál Antalt, a Tringa Pincészet tulajdonosát, hogy mit jelent a pincészet neve, kissé bizonytalan választ kap. „Egyszer azt hallottam, valami csillagkép, de nem biztos, valaki azt is mondta, hogy egy madár latin neve” – hangzik a cseppet sem meggyőző magyarázat. Hogy mi köze mondjuk a füstös vagy piros lábú cankónak a borászathoz, inkább ne firtassuk, mindenesetre Anti pincéje egy csodaszép helyen, a szekszárdi Kerékhegyen található, ahol az előbbi gondolatmenet tökéletesen értelmét veszti. Tringa és kész. Lássuk inkább a medvét… azaz a bort. A pince teraszáról elénk táruló, festői szépségű dűlőben a 2006-ban beérett szőlőből fűszeres, koncentrált, mégis sima, kedves kékfrankos készült. Színe mélyrubin, illatában gazdag, erdei bogyós gyümölcsökre emlékeztető jegyek és kishordós érlelés vaníliás-füstös hatásai érződnek. Érett, bársonyos tanninjai, szép savai és hosszú utóíze nagyon jó ivásúvá teszik, így könnyen csúszik önmagában is. De még nagyobb élmény, ha eszünk hozzá valamit, például angolos szürkemarha-bélszínt, sompürével töltve. Ha ilyesmi éppen nincs kéznél, bátran választhatunk más marha- vagy vadhúsból készült fogást.
|
vissza
vissza a lap tetejére
