Kritika (4)
Neve: Sabine
2008-47. szám / Köves Gábor
Ugye, holnap is velem leszel, Sandrine? Igen, holnap is, Sabine. Sandrine Bonnaire, a világhírű francia színésznő és egy évvel fiatalabb húga között
 többször is lejátszódik ez a szóváltás, az autista Sabine-nak sokszoros megerősítésre van szüksége híres nővérétől, aki rendezőként, a kamera mögül válaszolgat a görcsös félelemmel feltett kérdésre. Sandrine Bonnaire filmje családterápia és ismeretterjesztés, gyónás és diagnózis egyben. Közérdekű home-video, melynek főszereplője Sabine, akiből ötévnyi kórházi (félre)kezelés, a gyógyszeres bunkó, a bezártság és a kényszerzubbony kis híján teljesen kiölte a külvilágra való nyitottságot. Mire Sabine végre szakavatott kezekbe, valóban segítő környezetbe került, a régi, családi felvételekről kimosolygó fiatal lányból egy magatehetetlen, szinte a felismerhetetlenségig eltorzult félszlény maradt. Sabine lassú rehabilitációja egy fehér köpenyt (és az ezzel járó személytelenséget) nem ismerő intézetben kezdődött meg, ahol nem a letaglózó gyógyszerek, hanem az itt lakók szuverén lényének tiszteletben tartása és a közösségi élet játékszabályai jelentik a legfőbb gyógyító erőt. A Neve: Sabine azonban se nem vádirat, se nem harcias felhívás, nem osztja a világot jóságos és gonosz doktorokra, a gyógyszerre vagy a szeretet erejére felesküdött praxisokra. Két testvér kerül (még ha az egyik alig is látszik) intim megvilágításba, és mindaz, ami az autizmus sokakat érintő ügyét, a megfelelő kezelés elérhetőségét, a szülői lelkiismeret-furdalást, az elfogadást vagy épp elutasítást illeti, ennek a kapcsolatnak a fényében, Sabine és Sandrine történetének mintegy természetes velejárójaként kerül előtérbe.
Neve: Sabine
Elle s′appelle Sabine | hirdetés
 |
|
Francia, feliratos dokumentumfilm
Rendező: Sandrine Bonnaire
85 perc
Forgalmazó: Anjou Lafayette
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
