Kritika (2)
Mongol
2008-49. szám / Mesterházy Lili
Dzsin-dzsin-dzsingisz kán – énekelték a nyugatnémetek lobogó hajjal, fekete bőrgatyában gyerekkorom egyik lenyűgöző Eurovíziós dalfesztiválján.
 Tavaly az orosz Szergej Bodrov csinált róla egy kétórás eposzt, amit Oscarra is jelöltek, gondoltam, most végre megtudom, ki volt ez a Dzsingisz kán. Nos, aranyos gyermek volt, később pedig hű, szerető férj – Bodrov filmjéből ennyi mindenképpen kiderül a hírhedt hadvezérről, aki egykor a fél világot leigázta. Más nem nagyon. A rettegett kánt élete első felében Temudzsinnak hívták, korán megárvult és sokat senyvedett ellenségei fogságában. Aztán felült a lovára, egyesítette a mongolokat és a felirat szerint 1206-ban ő lett minden mongolok ura. A felirat után pedig vége a filmnek. De hogyan és miért lett a szűkszavú Temudzsinból Dzsingisz kán? Bodrov talán már a folytatást írja, de ez így, egymagában, üresen kong. A Mongol furcsa keverék: a végeláthatatlan sztyeppék és nyers húscafatok egzotikus világát hozza el a nézőnek, pontosan, hatásosan mutatja be a nyolcszáz évvel ezelőtti nomád világot, a főhősével azonban nem tud mit kezdeni. Tadanobu Asano japán szupersztár játssza Temudzsint, a makacs, csendes harcost, akinek Bodrov se nagyon lát a fejébe, nemhogy a néző. Kitartóan tűri a megpróbáltatásokat, imádkozik a nomád égistenhez, keresi az elhurcolt feleségét, de a kétóras, látványos film egyetlen pillanatára sem válik ember a népmesei hősből. Igen, szép a látvány: gyönyörű ívben fröccsen a vér és tágul a táj, de hiányzik a történet, ami megérint, ami miatt érdekelhet, ki volt ez a Dzsingisz kán.
Mongol
Kazah-orosz feliratos film | hirdetés
 |
|
Rendező: Szergej Bodrov
Főszereplők: Aliya, Tegen Ao, Tadanobu Asano
126 perc
Forgalmazó: Best Hollywood
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
