Kritika (4)
Compagnie 9.81 – Trafó
2008-50. szám / Bóta Gábor
Eric Lecomte francia artista sok tekintetben ellene megy a cirkusz törvényeinek. Nem gyors, nem pörgős, amit csinál,
 nem is szolgál minden percben új és új attrakcióval. Ráérős merengő. Mélázó, lírai alkat. Nem pompázik fényben, egyenesen alulvilágíttatja magát, meditációra alkalmas félhomályban lép fel a Trafóban. Először csak a síkos talajon csúszkál. Gyermeki örömmel siklik rajta. Idesiklik, odasiklik, újra és újra elrúgja magát, mint egy pólyából kibújó, aprócska csecsemő, aki kipróbálja a körülötte lévő világ lehetőségeit. Csak tétován, elbátortalanodva áll fel, kémleli a környezetét, kitapasztalja, mit lehet és mit nem.
Nincsenek flitterek, nincs csillogó ruha, olyan egyszerű nadrág és póló van csupán rajta, melyben bármikor feltűnés nélkül beleolvadhatna a közönség soraiba. Nem akar feltűnni. Különös paradoxonként mintha előadóként is rejtőzködésre vágyna. Magába forduló filozofálgatásra.
Mivel légtornász és kötéltáncos, fönt a magasban is van egy vacka, lyukakkal spékelt, néhány furnérlemezből álló tákolmány lengedezik a légben. Eric Lecomte otthonosan mozog benne. A különböző lyukakban hol a feje, hol a keze, hol a lába bukkan elő, hintázik a fura alkalmatosságon, vagy éppen ég és föld között lebegve lelóg róla, majd visszatornázza magát, és mint egy kölyök, aki büszkén elfoglalt, lestoppolt magának valamit, kényelmesen meghúzódik benne. Compagnie 9.81-nek nevezi egyszemélyes társulatát. A 9.81 a gyorsulás matematikai értéke. Ő kicselezi ezt a gyorsulást, játszik a gravitációval. | hirdetés
 |
|
Nem mutat fene nagy trükköket, nincs hármas szaltó, nincs semmiféle világszám, Lecomte arca is jobbára rezzenéstelen, azt sem lehet mondani, hogy sosem látottan érdekes figura. Nem állítom, hogy elbűvöl, de leköt. Tetszik, ahogy szembemegy az árral. Ahogy még a műsora zenéje sem hangos, nincs benne a hagyományos cirkuszi zene attraktivitása, nincs rohamtempója, arra ösztönöz, hogy engedjük szabadjára lírai érzelmeinket. Legalább képzeletben próbáljunk ott himbálózni a tér bármely pontján, tegyünk úgy, mintha megszabadulva kötöttségeinktől nem hatna ránk a nehézkedési erő, súlytalanná válva igyekezzünk szabadnak érezni magunkat.
Lecomte láthatóan szabad. Nem kötik béklyók. Nem akar megfelelni divatos trendeknek, kívül rekeszti magát a megkergült világon, nem alkalmazkodik partnerekhez sem, alig használ rekvizitumokat. Egy lufival is igencsak hosszasan képes elbíbelődni. „Elvan a gyerek, ha játszik”, tartja a mondás. Ez a francia artista jól elvan magában. Annyira jól, hogy azt mi is élvezzük.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
