PM Online | Korábbi cikkeink

A másnaposság témakörének alapos körüljárása után ismét novellafüzérrel jelentkezett Cserna-Szabó András.

A kötet írásai lazán kapcsolódnak egymáshoz, mégsem beszélhetünk összefüggő történetről. Amiben a szereplők közösek: mindenki a boldogságot hajszolja a Puszibolt környékén.

„Magába öntött 16 szem Wörishofener Nervenpflege tablettát. Galagonya, komló, macskagyökér, cickafarkfű, fagyöngy, citromfű, narancshéj, festőrekettye és orbáncfű porrá aprítva, olvasta a dobozka hátán. Úgy hangzik, mintha egy karácsonyi sütemény receptjéből volna, gondolta. Ettől egész biztos nem dobom fel a talpam” – csodálkozik rá Krizantém Ádám, főkönyvtáros és szanatóriumi felolvasó öngyilkossági kísérletének csúfos kudarcára. Pedig már az összes lehetséges módszert végigvette, még azt is számításba véve, hogyan mutat majd, mikor valaki rátöri az ajtót. Az elkeseredésnek persze egy nő az oka. Vélhetően egyébként Badar Anna az, a kitalált városkában ő ugyanis a femme fatale, aki miatt számos tragikomikus sorsú hős keresi végzetét. Cserna-Szabó novelláiban ismétlődnek a szereplők, fokozatosan bővülnek ismereteink a városka lakóit illetően, mégsem mondhatni, hogy a végére összeáll a kép. Sejtjük, kik mozgatják a szálakat, kik a fontos emberek, de nehéz dolgunk lenne, ha az utolsó lap után megpróbálnánk elmesélni, mit is olvastunk. Annyi bizonyos, hogy a történetek előzménye a puszibolt bezárása. Ez az egyetlen írás, amely nem visel sorszámot, mégis első a sorban. A sokmázsás, jó kedélyű trafikosnő nem árul ugyan semmit, mégis mindenki jókedvre derül, aki csak rányitja az ajtót, ez tehát a puszibolt, amely nem ontja magából tovább a derűt. A városka lakóinak e nélkül kellene boldogulniuk, de ez kevéssé sikerülhet. A feltaláló az öngyilkosságot elősegítő, előmelegített pisztolycsövet kínál az érdeklődőknek, az író házilag kevert konyakkal bódítja magát, a patikus titkon legyekkel szeretkezik, hovatovább vélhetően egyoldalúan. Egy másik a hegyet elhordva farag kőszobrokat, miközben nővérével él tiltott szerelemben. Badar Anna pedig férjek és ifjak sokaságát kergeti végső kétségbeesésbe különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül. A megismert figurák küzdenek a jobb létért vagy a jobb létre szenderülésért. Szimpatikus, szánni való kishősök, tévelygők. Jó stílusban, szórakoztatóan megírt történetek, telezsúfolva nyelvi leleményekkel, bár a tartalmat tekintve néha kicsit elfogy már a puskapor. Cserna-Szabó ugyanakkor jól ismeri a bemutatott közeget, érti és megérti hőseit, átérzi küzdelmüket, de azért annyira nem nagyvonalú, hogy segítsen is rajtuk. Hagyja őket botladozni, esni-kelni, ha szükségét érzi, alájuk tesz egy adag transzcendenciát, és kíváncsian szemléli, mihez kezdenek nagy szabadságukkal. Furcsa kisváros, amely persze Budapesttel is számos rokonságot mutat, de lehetne bárhol Kelet-Európában, ahol már évtizedek óta bezárt a puszibolt.