Kovalik Balázs monomániásan ügyet igyekszik csinálni egy-egy operabemutatóból.
Amikor például remekül megrendezte Ligeti György művét, a Le grand macabre-t, attól volt visszhangos a sajtó, de eleve csak két előadásnyira tervezték a produkciót. A Turandot már jobban járt, akár hétköznapokon is megtöltötte az azóta bezárt Erkel Színház jókora nézőterét. A Mozart-maraton a Millenárison megint csak messze visszhangzó ügy lett, mégis csupán két-két előadást értek meg az operák, majd egy év múlva újabb kettőt-kettőt. Kovalik tágra akarja nyitni a kapukat, mindenkivel meg akarja szerettetni az operát, gyakran mégis jobbára csak az elithez jutnak el a produkciói. Gyanítom, hogy ez az Elektra esetében is így lesz. Pedig az előadásához nagy teátrális gesztusként piros lepellel vonták be a Magyar Állami Operaházat, és idehoztak két világsztárt is.
Kovalik mindig ragaszkodik hozzá, hogy az opera színház is legyen, a Mozart-maratonban bizonyos esetekben a hangoknál is fontosabb volt a hiteles színészi teljesítmény. Ezúttal ez inkább fordítva van, Agnes Baltsa legfőképpen operadívát játszik, azt persze meglehetősen formátumosan, de nem tűnik rémképektől zaklatott férjgyilkosnak. A címszerepet adó Nadine Secunde hihetetlen állóképességű, elképesztő, mire képes a hangjával, benne van az a megszállott elszántság, kegyetlenségbe hajló bosszúszomj, ami Elektra sajátja. De ez az arcán, egész testén már kevésbé tükröződik. Az az igazság, hogy Bátori Éva, Elektra testvérének, Chrysothemisnek a szerepében jobb színésznőnek mutatkozik nála, az ő esetében inkább összeolvad szerep és hang. Összességében magas a színvonal, a zenekar ritkán van úgy együtt, mint most Kovács János vezetésével, Richard Strauss dobhártyát nem kímélő, a hallgatóra-nézőre szinte rátámadó műve elementárisan szól. Az előadás mégsem hat rám annyira intenzíven, mint Kovalik több munkája. Kimódoltságot is érzek benne. A rideg fürdő-díszlet, a dermesztő fényekkel, a látszólag oda nem illő, estélyi ruhás nőkkel és férfiakkal, mintha visszaköszönnének számtalan modernnek tartott előadásból. Ahogy az is elcsépeltnek hat, hogy a felmentő seregként érkező Orestes – Perencz Béla kiváló hangú, jól szabott öltönyös alakítása - bosszút áll, átveszi a hatalmat, de megöli Elektrát és a testvérét egyaránt. |
Profi, igényes, az Operaház társulatának erőit maximálisan, sőt, akár azon felül is mozgósító produkció, még sincs benne annyi hevület, tűz, láz, fantáziadús eredetiség, mint Kovalik rendezéseiben általában.
|
vissza
vissza a lap tetejére
