PM Online | Korábbi cikkeink

Az egereket általában igen nagy fülekkel szokás ábrázolni, de Cincint még elődeihez képest is óriási hallószervekkel áldotta meg a sors.

Olyasmi vonás ez, mint Süsünk esetében az egyfejűség, de míg Csukás István mesehősét azért száműzték rokonai, mert nem volt elég félelmetes, sőt, kifejezetten irtózott az erőszaktól, addig Cincinnel az a baj, hogy egér létére nem lapít: ha társai engednék, ő bizony hatalmas gombszemeivel bátran szembenézne a királyi palota rejtett zugain túli világ rejtelmeivel! A különcöket persze nem érti meg a többség, legfeljebb csak a hozzájuk hasonló csodabogaraktól (csodarágcsálóktól) várhatnak megértést. Így történik, hogy pöttöm gavallérunknak a helyi egérbírák döntése nyomán alá kell szállnia a gonosz patkányok, a falánk szemétzabálók és Nosferatu-külsejű vezérük birodalmába, ahol a biztos pusztulás vár minden kitaszítottra. Cincint persze nem olyan fából faragták, hogy egykönnyen megadná magát a mesebeli statisztikáknak. Kate DiCamillo gyönyörűen illusztrált, díjnyertes mesekönyvéből nem kis meglepetésre az idei esztendő talán legszebben kivitelezett és legkülönlegesebb animációs filmjét rendezte meg Robert Stevenhagen és az Elvitte a víz egyik direktora, Sam Fell. A Pixar stúdió mindig zseniális munkái mellett a Cincin lovag hosszú idő óta az első olyan gyermekek számára (is) készült, számítógéppel rajzolt hollywoodi produkció, amely végre nem trendet majmol és kliséket variál, sőt, néhány nagyon finom utalástól eltekintve a filmes idézeteket sem erőlteti feleslegesen. Mesét mond. Szépet, szellemeset és tanulságosat. Mondjuk ki bátran: régimódit. A látvány lenyűgöző, a figurák kicsit szabálytalanok, de imádnivalók, a sztori pedig szórakoztató, és még a mostanában igencsak elkényelmesedett gyermeki fantázia is kap némi egérutat Cincin lovag jóvoltából.

Cicncin lovag
The Tale of Despereaux