Porté
Chloë Sevigny
2008-50. szám / KG
Chloë Sevigny kerüli a gagyit, nem kapható félmegoldásokra, bár a lilás árnyalatú művészfilmek terén talán elővigyázatosabb is lehetne.
 Megrögzött művészetpártolása azonban akkor is elismerésre méltó, ha néha visszaélnek a lelkesedésével.
Az amerikai függetlenfilm sosem számított önálló programmal bíró mozgalomnak. Ha volt is közös cél, az legfeljebb az egyéni érvényesülés lehetett, a nagypályára való bekerülés, melyhez sokakat épp a kézi kamera, a külváros füstje és a csípős szegényszag segített hozzá. A Sundance fesztiválon felvonulók többsége azonmód meg is feledkezett fennen hangoztatott függetlenségéről, amint saját irodához jutott Hollywoodban. Persze mindig is akadtak kivételek, szabadságukat mindennél többre tartó, élhetetlen figurák, akik nem adták magukat egy személyre szóló parkolóhelyért vagy a soros Sandra Bullock-komédia megrendezési jogáért. Az egyiket közülük Chloë Sevignynek hívják: 34 éves, színésznő, modell és botrányhős, megannyi vamp- és árvalány-szereppel színészi rezüméjében. Sevigny filmes karrierje alig 21 évesen, a fiatal deszkásokat nagy becsben tartó Larry Clark közreműködésével vette kezdetét. Ott sertepertélt ő is a New York-i Tompkins Park gördeszkásai közelében, amikor Clark a Kölykök című filmjéhez keresett amatőr, önmagukat adó szereplőket. Clark felfedezettjei rendszerint visszatérnek oda, ahonnan a rendező felszedte őket, de Sevigny megragadt a pályán, ami már csak azért sem eshetett nehezére, mert ekkorra már meglehetősen ismert modellnek, nagyvárosi divattényezőnek számított. Színészként a lesütött szempillájú romlottságot választotta védjegyének és ezzel rögtön ki is iratkozott a happy enddel sújtott szendék táborából, cserébe viszont olyan direktorokkal dolgozhatott, mint a szégyenletesen alulértékelt Whit Stillman (A disco végnapjai) vagy az időnként rendezőbe átmenő Steve Buscemi (Tétova lelkek). Az igazi elismerést azonban Kimberly Peirce filmjében, A fiúk nem sírnak című külvárosi tragédiában aratta, ahol a sok bizonytalan nemi identitás egyikét adta – sokak szerint jobban, mint Oscar-díjjal jutalmazott partnere, Hilary Swank.
Művészfilmes pályafutásának felfelé ívelése könnyen kiolvasható a szolgáltatásait igénybe vevő maestrók névsorából: Volker Schlöndorff (Palmetto), Mary Harron (Amerikai pszicho), Jim Jarmusch (Tíz perc: trombita, Hervadó virágok), Lars von Trier (Dogville, Manderlay), Woody Allen (Melinda és Melinda), Olivier Assayas (Demonlover), David Fincher (A Zodiákus). Csak kevés színésznő mondhatja el magáról, hogy az európai és az amerikai elit legjobbjaival dolgozhatott, azt pedig még kevesebb, hogy az elmúlt évek legnagyobb mű(vészi) balhéját is sikerült túlélnie. Sevignynek ez is sikerült, pedig a mozivásznon premier plánban előadott fellációért rendszerint kiűzetés jár Hollywoodból. A kérdéses jelenetet filmes összefüggéseiben kell vizsgálni – figyelmeztetett a színésznő –, majd azt is hozzátette, hogy a The Brown Bunny (Vincent Gallo öntetszelgő giccse) csakis Andy Warhol műveivel említhető egy lapon, s mint ilyet, múzeumokban kellene vetíteni. Legjobb tudomásunk szerint mind a mai napig egyetlen múzeum sem jelentkezett.
Chloë Sevigny filmjei a héten:
| hirdetés
 |
|
A hazugsággyáros
FILM+2
11., csütörtök, 9.05
A fiúk nem sírnak
m2
12., péntek, 22.00
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
