Kritika (4,5)
Cselek
2009-03. szám / Szalóky Bálint
Régiónk kortárs filmesei általában ugyanarról regélnek: arról a jelenről, ahol hiába igyekszünk a jövőbe és „nyugat” felé tekinteni, a múlt lenyomatai még mindig kitörölhetetlenül ott ólálkodnak a háttérben. A Cselek is példásan illeszkedik ebbe a sorba:
 a film főszereplője egy apa nélkül felnövő testvérpár egy lengyel külvárosban. A kisfiú naphosszat a vasútállomáson lóg és játék katonákkal játszik – azt, hogy a jelenben járunk, szinte csak az jelzi, hogy nővére egy olasz nagyvállalathoz igyekszik meghallgatásra. Stefek az állomáson megpillant egy férfit, és ettől kezdve meggyőződésévé válik: ő bizony nem lehet más, mint az édesapja. Erről azonban a környezetét és magát a férfit is meg kell győznie. Andrzej Jakimowski filmje (mely Lengyelország idei Oscar-delegáltja) bátran építkezik a bevált sablonokból, de képes felülemelkedni azokon: a Cselek tele életszerűen sanyarú sorsú, ám azon nyomban megkedvelhető karakterekkel és humorral. Az optimista gyerekszemnek köszönhetően pedig váratlan magasságokba is emelkedik: az Amélie-szerű feel-good mozik közelébe.
Cselek
(Sztuczki)
Lengyel, feliratos film
Rendező: Andrzej Jakimowski | hirdetés
 |
|
Főszereplők: Damian Ul, Ewelina Walendziak
95 perc
Forgalmazó: Anjou-Lafayette
Különvélemény
„A szabálytalanul vonzó amatőr főszereplők meggyőző alakítása nagyban hozzájárul a film hitelességéhez és spontán légköréhez.” Alissa Simon (Variety)
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
