Gyorsinterjú
Frank Langella színész
2009-03. szám
Mennyit tudott Nixonról, mielőtt elvállalta a szerepet?
F. L.: A személyét érintő közhelyeken túl, hogy ő volt a bukott elnök, akin jóízűen lehetett gúnyolódni, nem sokat. A szerepre való felkészülés során azonban, ahogy egyre mélyebbre ástam a karakterben, úgy nőtt az iránta való együttérzésem is. Egyre inkább egy modern Lear király képe kezdett alakot ölteni előttem, egy olyan ember tragédiája, aki saját maga idézi elő a bukását.
 Mire kellett a leginkább ügyelnie Nixon szerepével kapcsolatban?
F. L.: Megfogadtam, hogy nem ítélkezem felette. A saját nézőpontját akartam képviselni, azaz azt a hosszú ideig szilárdan képviselt meggyőződést, hogy nem követett el semmilyen vétséget.
Végzett kutatómunkát a felkészülés során? | hirdetés
 |
|
F. L.: Mi az, hogy végeztem, ki se látszottam belőle! Ez azért volt hasznos, mert így, amikor a kutatómunka végére értem, pontosan tudtam, hogy minek nem kell látszania az alakítás során. A nézőt ugyanis nem az érdekli, hogy mennyi mindent tudok az általam alakított szereplőről, hanem az, hogy mit lát a szememben, mi játszódik le a szeme láttára az adott figurában. Ezért a felhalmozott rengeteg információt félretettem és az emberi aspektusra koncentráltam. Nem a történelmi figurát játszottam el, hanem egy ember érzéseit.
Mennyiben különbözik a film a színdarabtól?
F. L.: Sok mindenben. A színdarab valamennyi jelenetét leforgattuk, de nem mindegyik került bele a film végső változatába.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
