PM Online | Korábbi cikkeink

Ó, azok a csodálatos hatvanas évek: csupa móka, kacagás meg az a sok hülye, zsírfoltos trikóban feszítő ház- és tömbbizalmi, aki gumibottal állná útját a kamaszkori hormonoknak. A mondott évtizedhez a mozi is sűrűn visszakanyarodik: vannak, akik a gumibotot látják meg először, mások a bambit

és a rock’n’rollt – pályázati pénz mindkét látásmódra igényelhető. A Made in Hungária saját színházi előtörténetén túl (a filmet megihlető nagy sikerű musicalt a József Attila színházban mutatták be 2001-ben) a Csinibaba által kikísérletezett, dallamos múltidézés hagyományát folytatja, az ironikus szemüveget azonban nosztalgikusra cserélve. A Made in Hungáriában senki se keressen holmi hitelességre törekvő rocktörténetet: mese az egész, de a mese mentségére szóljon, hogy soha senki sem állított olyat – se a színpadi show, se a film kapcsán –, hogy itt Fenyő Miklós pályakezdésének vagy a Hungária együttes megalakulásának hiteles megidézéséről szólna a történet. Amiről még nem szól a film, bár szó van benne, az a szerelem, a lázadás és a hatvanas évek; utóbbi nem egyéb – és tán nem is akar más lenni –, mint élénk színekkel megfestett, napfényes díszlet, melyben jól mozgó, dekoratív fiatalok adnak elő gondosan megkoreografált musical-betéteket, két show-elem közt pedig színjátszásunk előkelőségei hozzák az elmaradhatatlan pártfunkci-paródiákat. Utóbbiban Scherer Péter a legjobb, de Hegedűs D. is feljön a végére, egyedül tán a Megáll az idő emlékét magával hozó Bereményi Géza nem találja a helyét az operettes funkci-karban. Mindez persze csak a filmet hiányoló, kritikusi kukacoskodás, hisz nem volt titok, miről is szól e pomádés produkció: a slágerekről persze, és arról az 1995-ös népstadionbeli koncert óta megfellebbezhetetlen tényről, hogy Fenyő Miklós szerzeményei, legalábbis a hungáriás számok, elpusztíthatatlanok.

Made In Hungária
Magyar film
Rendező: Fonyó Gergely