A világ filmművészetének egyik legnagyobbja, Federico Fellini olyan örökbecsű klasszikusokkal a háta mögött lépett át a múlt század hetvenes éveibe, mint az Országúton (1954), a Cabiria éjszakái (1957), Az édes élet (1960), a 8 és 1/2 (1963) és Júlia és a szellemek (1965). Az 1973-as Amarcorddal talán legkönnyedebb hangvételű alkotását készítette el,
 melyet egy, a Satyriconhoz (1969) foghatóan nagyszabású történelmi darab, a posztmodern Casanova (1976) követett. Fellini meglehetősen szokatlan aspektusból közelít hőséhez: az ő Casanovája (Donald Sutherland) a saját világában csak és kizárólag szexuális tárgyként tud érvényesülni, hiába korának kiművelt emberfője. A film Fellini életművének utolsó Oscar-jelölését hozta (ezúttal forgatókönyvíróként), Danilo Donati pedig elnyerte a legjobb jelmeznek járó szobrot. Fellinivel mostohán bánt a Filmakadémia: Oscar-díjjal csupán vigaszágon, az életművéért díjazták, azt is halálának évében, 1993-ban. Casanova életéről legutóbb 2005-ban készült film, egy romantikus-kalandos Disney-feldolgozás Heath Ledgerrel a címszerepben
m2
31., szombat, 22.35
|
vissza
vissza a lap tetejére
