Kritika (2)
Hét élet
2009-05. szám / KG
„Will, lazíts egyet, és légy egy kicsit filmsztár. Keress magadnak karizmatikus szerepeket. Te diktálsz, oszd magadra a hősszerelmest vagy a negatív hőst, csak élvezd egy kicsit a sztárságot. És ne osztogasd szét a testrészeidet.” Peter Bart, a sztárokat keresztnevükön szólító filmszakember, aki nem csak főszerkeszti,
 de blogolásra is használja lapját, a hollywoodi filmipart monitorozó Varietyt, a fenti felszólítást tette közé Will Smith legújabb filmje, a Hét élet láttán. Smith azzal érdemelte ki a finom feddést (vagy mondjuk inkább baráti korholásnak), hogy halálosan komolyan vette magát egy olyan szerepben, melyet a Mikulás is fejcsóválva dobott volna vissza kreatív nézeteltérésekre hivatkozva. A Hét élet megváltó-tudatú hősét lelkiismerete olyan jócselekedetekre sarkallja, melyek még James Stewartnak is rosszul álltak volna, pedig nála senki sem testesítette meg hitelesebben az amerikai cserkész-mentalitást. Az olasz giccsmester, Gabrielle Muccino filmjében Smith a Mikulásból és Supermanból építi fel az eszelős jótékonyság atletikus szobrát; egy olyan „átlagembert”, akinek testrészei sem drágák, csak hogy a rászorultakon (a szívbeteg szépségen, a szomorú vak emberen, a vegetáriánus kutyán és a kék-zöldre vert feleségen) segíthessen.
Hét élet
(Seven Pounds)
Amerikai, feliratos film | hirdetés
 |
|
Rendező: Gabriele Muccino
Főszereplők: Will Smith, Rosario Dawson, Woody Harrelson
123 perc
Forgalmazó: InterCom
Bemutató: február 26.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
