Interjú
Dér Csaba Dezső – Művészek és menedzserek
2009-05. szám / Szepesi Krisztina
A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola marketing és kommunikációs igazgatója másodszor vág bele egy olyan rendezvény szervezésébe, ahol tervei szerint a művészet találkozik az üzlettel, ezúttal a Szépművészeti Múzeumban.
Tavaly nyáron már volt egy hasonló rendezvény a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola szervezésében.
D. Cs. D.: Július 3-án szintén a főiskola kezdeményezésére volt egy est, ami elsősorban az Arts & Business menedzsment szakirányú továbbképzési szakunkhoz volt köthető, vagyis főleg a hallgatókat próbálta előtérbe helyezni, és emellett más tehetséges művészeket léptettünk fel a rendezvényen.
Milyen eredmény született?
D. Cs. D. Általában rossz az a rendezvény, aminek nincs konkrét célja – és én ráadásul rendezvényszervezést tanítok a főiskolán –, ennek ellenére szándékosan nem akartam ennek az eseménynek célt adni, inkább azt szerettem volna felmérni, mekkora az érdeklődés egy ilyen típusú rendezvény iránt, ahol fiatal, tehetséges embereket léptetek fel, de nem kínálok direkt piacot. Inkább két eltérő érdeklődésű és stílusú csoportot próbálok összehozni, persze azért azt felderítjük, hogy kiket hívjunk meg, kinek van affinitása a művészetekhez, a kulturális élethez. Akkor 120 főre számítottunk, de szerencsére még ennél is többen jöttek el. A Szépművészeti Múzeum főigazgatóját kértem fel a rendezvény fővédnökének és Laci (Dr. Baán László – a szerk.) annyit mondott, hogy ha fél 8-kor kezdődik a rendezvény, akkor odajön előbb, és egy negyedórát tud maradni. Mi úgy számoltuk, hogy körülbelül 10-kor ér majd véget az este, de fél 11-kor még mindenki ott volt, mert annyira sikerült megtalálni a hangvételt. Mivel nagyon jók voltak a személyes visszajelzések, úgy döntöttünk, kicsit átgondoljuk a dolgot és komolyan fölépítjük a rendezvényt.
Vagyis nem támogatókat kerestek?
D. Cs. D.: Nem, ennek ellenére sokan találtak. Például az egyik produkció tervezőjét a bemutató után többen megkeresték és az egyik hallgatóm is ott talált munkát magának. A kapcsolati tőke nagyon értékes dolog, ebből a szempontból pedig jó befektetés volt az est. Nagyjából ugyanezt szeretnénk a mostani rendezvényen is, ami február 27-án lesz a Szépművészeti Múzeumban. Egyébként már aznap este említettem Lacinak, hogy szeretnénk ezt folytatni, és ő azonnal felajánlotta a múzeumot helyszínnek, ha kitalálok egy koncepciót. Művészeti oldalról egyből adott volt az öt nagy felsőoktatási intézmény: a Színház- és Filmművészeti Egyetem, a Magyar Táncművészeti Főiskola, a Képzőművészeti Egyetem, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem. Miután a rektorokkal beszéltünk, mindegyik intézmény összeállított egy projektet, és lehetőséget kaptak egy meghívotti kör meghatározására. Elhívhatják a már meglévő szponzoraikat és mecénásaikat, de az üzleti élet szereplőit is, akik a kulturális-művészeti szféra felé nyitottak.
Ilyenből sokat lehet találni manapság? | hirdetés
 |
|
D. Cs. D.: Van egy nagyon jó szervezet Magyarországon, amelyik angolszász mintára projekteket árul: a Summa Artium. Az ő adatbázisukból kiderül, hogy rengeteg ilyen vállalkozás és vállalat létezik. Mi azonban nem ezeket az adatbázisokat használtuk, hanem utánanéztünk a lehetőségeknek. Van ugye ez a bizonyos gazdasági helyzet, de sok cég és intézmény esetében szó sincs recesszióról. Csak azt kell megtudni, hogy nekik érdekükben állhat-e valamilyen formában a művészeti terület támogatása, hiszen ez elsősorban imázsépítésre alkalmas. Abból indulunk ki, hogy ha ezen felsőoktatási intézmények elhozzák a produkciójukat, azok biztosan minőségiek, hiszen ezekkel akarnak kiállni az üzleti szféra elé, hogy „eladják” magukat. Például arra, hogy Hegedűs D. Géza osztálya a Koldusoperából hoz részleteket, egyértelmű, hogy nem mondtunk nemet.
Ha egy üzletembernek tetszik ez a produkció, mit tesz? Támogatja majd az osztályt vagy az egész egyetemet?
D. Cs. D.: Én nem szeretném, hogy ez a pénzről szóljon. Hosszú távra gondolkodunk, és azt szeretnénk, hogy ezek a felsőoktatási intézmények minden évben együtt tudjanak működni, mint ahogy a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolának is lesz egy multimédiás installációja, hiszen nekünk is közünk van a művészetekhez. Az első lépcsőfok a kapcsolatteremtés, vagyis hogy érdekessé tegyük magunkat bizonyos körök számára, amelyek erre eddig nem voltak annyira fogékonyak. Erre teremtjük meg a lehetőséget, de senki helyett nem kaparjuk ki a gesztenyét.
Szóval beszélgetni fog a bankár meg a csellista?
D. Cs. D.: Például. A produkciók után van egy ültetett fogadás, ahol izgalmas lehet az ültetési rend. A lényeg, hogy a személyes kommunikációra szeretnénk helyezni a hangsúlyt.
Tervben van, hogy minden évben szervezzenek egy ilyen rendezvényt?
D. Cs. D.: Ez a célunk, hiszen az új tehetségek kapcsán előjönnek az új produktumok. Jó látni azt is, hogy művészeti intézményrendszerek is érdeklődnek. Például támogatást kaptunk az OKM-től és elmondhatom, hogy az üzleti életben is számos olyan személyiség van, aki konkrétan megkért, hogy mindenképp küldjünk neki meghívót. Én ugyanis még nem láttam olyan céget, amelyik még nem vett részt egy rendezvényen, de már támogatni akar valamit. Szóval jöjjenek csak el, beszélgessünk és ismerjük fel, hasznos-e nekik ezzel foglalkozni. Ne hazudjunk egymásnak, a gazdasági recesszió nem mindenkit érint olyan mélyen, hiszen például a reklámok száma sem csökkent, sőt, egy ilyen társadalmi szerepvállalás akár emelheti is egy cég ázsióját. Ráadásul a művészeti intézmények támogatása tehetséggondozás is. Ha ez nem pozitív, akkor mi az?
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
