Nagyapáink kedvenc bora volt a „piros bor”, amit másként – főleg a sváb vidékeken – sillernek neveztek. Átmenet a rosé és a vörösbor között,
pár nap szőlőhéjon áztatás után kapja meg szép világos meggypiros vagy eperszínét. Csak az érthetőség kedvéért: a rosét rögtön préselik, vagy mindössze pár órát áztatják, a vörösbort pedig legalább két hétig. Persze nemcsak színében rejlik a különbsége, illatában, zamatában is eltér mindkét „rokonától”. Font Sándorék 2007-es Soltvadkerti Kékfrankos sillere kitűnő példája mindennek. Tartalmas, gyümölcsös illatvilágában meggy, málna, cseppnyi őrölt paprika fedezhető fel, ízben pedig a feszes savszerkezet mellett árnyalatnyi csersav és üde zamatosság érződik. A borversenyeken sokszor méltatlanul leírják, nem tudják értelmezni, pedig étkezésekhez kitűnő társ, rendkívül sokféleképpen párosítható. Elsősorban a magyaros konyhát ajánlanám hozzá, klasszikus párosítások a székelykáposzta és töltött káposzta, melyekhez egy rosé még kevés volna, viszont a vörös már sok. De ugyanígy jó kísérője a pörkölteknek és a paradicsomos, olaszos ételeknek.
Kapható: vinumprimatis.hu
970 Ft
|
vissza
vissza a lap tetejére
