Kritika (5)
Együtt
2009-08. szám / Mesterházy Lili
Valahol Svédországban, 1975-ben van egy nagy ház, ahol egymás-hegyén hátán éldegél hét-nyolc fiatal. Nem esznek húst, a szabad szex hívei (vagy legalábbis ez az eredeti elképzelés), elutasítják az anyagias világ javait, és a gyerekeik nem játszhatnak pisztolyokkal vagy akár legóval
 (ahogy az egyik gyerek bánatosan meséli: „Apa megígérte, hogy farag nekem legót fából, de eddig csak két darab készült el…”). Ide érkezik Elisabeth, az egyik kommuna-tag nővére, aki részeges férje elől menekül, és hozza két gyerekét is magával. És a házban lassan, apránként, elindul valami változás. Lukas Moodysson két évvel a Redvás Amal után, 2000-ben forgatta le az Együttet. Ezt a filmjét is áthatja az Amalra jellemző finom, derűs, éles szemű emberszeretet, ami felvillantja néha az emberi természet mocskát és nyomorát, de aztán végül úgy dönt, a legjobbat hozza ki hőseiből. A Baader–Meinhof-csoport svéd változatában a tagok nem feltétlenül a világot akarják megváltani (aki igen, az inkább elköltözik); ezek az emberek szeretni szeretnének és egyszerűen csak együtt lenni. Szentimentálisan hangzik, lehet, de Moodysson ebben a zseniális kis filmben ügyesen zsonglőrködik az érzelmes pillanatokkal: egyetlen karakter sem lazsál, senki sem szerzi meg könnyedén a boldogságát. A történet ezer helyen fordulhatna tragédiába, a veszélyek igaziak, a helyzet komoly és különösen a gyerekek mindennapos harcai szívszorítóak. Moodysson nem rohan; szépen, tempósan bontja ki nekünk karaktereit, míg végül mindenki együtt lélegzik és együtt jut el arra a pontra, ahová egyszer régen elindult.
Együtt
(Tilsammans)
Svéd, feliratos film | hirdetés
 |
|
Rendező: Lukas Moodysson
Főszereplők: Lisa Lindgren, Gustav Hammarsten, Michael Nyqvist
102 perc
Forgalmazó: Grant Film
Bemutató: április 2.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
