PM Online | Korábbi cikkeink

Joseph Haydn életének hetvenhét esztendeje igencsak termékeny és akciódús időszaka a világtörténelemnek: a felvilágosult abszolutizmustól a nagy francia forradalmon át Napóleon császárságáig, a művészetben a rokokótól az empire-ig, a zenében pedig a késő barokktól Mozarton át az ifjú Beethovenig ível.

Személye egyfajta békítő híd a XVIII. század második felének intrikus vérzivatarában, s sok esetben egyedüli közös nevező az osztrákokkal hadban álló országok zeneszerető politikusainak körében. II. Frigyes Vilmos porosz király, I. Pál orosz cár, Napóleon vagy Lord Nelson, ha másban nem is, abban biztosan egyetértettek, hogy Haydn zenei nagysága és muzsikájának egyetemessége határoktól és hatalmi érdekektől függetlenül felér a saját nagyságukkal és egyetemességükkel, s hogy a világ legvonzóbb egzotikumai között a török és a kínai kultúra mellett ott a Teremtés vagy az Évszakok oratórium is.
Az Iparművészeti Múzeum kiállításán Haydn élete és munkássága utóbb említett oratóriumra utalva a tavasz, a nyár, az ősz és a tél körforgásában elevenedik meg, felidézve többek között a „magyar Verszáliának” (Versailles-nak) is nevezett eszterházai kastély látványvilágát, ahol Haydn hosszú éveken át az Esterházy hercegek szolgálatában komponálgatott.
A kiállítás első szakasza, azaz a Tavasz Haydn kisgyermekkorába és ifjúi éveibe vezet el, a nyár az Esterházyak szolgálatban eltöltött évekbe kalauzol, az ősz a pályája csúcsára érő, érett mester két nagy sikerű londoni útjának idejét villantja fel, amikor is az Oxfordi Egyetem díszdoktorává avatták, a tél pedig a két londoni út után végleg Bécsben letelepedő, de még mindig az Esterházy család szolgálatában álló Haydn utolsó éveinek állít emléket.
A mintegy százhatvan kiállított műtárgy egy része – bútorok, festmények, órák, metszetek és kincstári ötvösművek – egyenest az Esterházy hercegi család tulajdonából került a múzeumba, köztük azokhoz hasonló szelencékkel, melyeket Haydn maga kapott ajándékba fejedelmi rajongóitól, valamint számtalan, az évszakokkal és az idővel kapcsolatos emlékkel. Homokórákkal, gyűrűn fityegő vagy zsebben hordható napórákkal, kerekes szerkezetű zseb- és asztali órákkal, puskaporos ébresztőkkel, nem utolsósorban pedig Haydn komponálta muzsikát játszó zenélő ketyegőkkel. Korabeli selyemtapétákon, tuskészleten és bútorokon sorakoznak a Miklós herceg kastélyában divatos kínai motívumok, az évszakokat pedig porcelánszobrocskák és színezett rézmetszetek idézik. Minden egyes apró tárgyból Haydn sugárzik, s azt harsogja, hogy – annak ellenére, hogy maga a mester csupán egyetlen mellszobron és néhány festményen bukkan fel, illetve az élete nagy részét egy eldugott magyarországi kastélyban töltötte – íme a világ egyik legnagyobb, kultúraformáló muzsikusa.