Hubert Robert, a kiváló itáliai ízű tájképek mestere valamikor a francia forradalom idején több lenyűgöző képet is festett a lerombolt Louvre-ról. Ami akkoriban éppenséggel élt és virult (sőt, történetesen a festő volt az igazgatója). Valami hasonló játszódik le a nézőben Csoszó Gabriella fotói előtt
 a Raiffeisen Bank galériájában, mint Hubert Robert festményei előtt a Louvre-ban. Adott a csillogó belvárosi bankpalota, pazar burkolóelemeivel, üvegmennyezetével és a teret átvágó acélhíddal. A híd túloldalán pedig ott lógnak a faburkolatú galériatermekben Csoszó Gabriella pusztulásról készített felvételei. Az álmennyezet lehulló kazettái, a leszakadt reluxa ostoba bordái, felszaggatott parkettalécek és mohával benőtt betontörmelék. Egy szétmálló épületkomplexum, tele fájó költészettel. Tulajdonképpen nem tudjuk, hol vagyunk, a csontvázként meredező lokátorállomás ég felé fordított tányérja alapján talán egy katonai bázison. De van üresen hagyott inkubátor is, egymásra hányt, dohszagú matracok, szétszórt iratköteg, bádogba csomagolt furgon és egy egyedül árválkodó mankó, a zöldre lakkozott folyosó falához támasztva. A kísérőszöveg tanulsága szerint Portugáliában járunk, de a szellemtelep tökéletes elhagyatottsága inkább illene Csernobilhoz. Ember utáni ipari táj, a múltra emlékeztető romokkal és nyomokkal. Persze a helyszín tulajdonképpen nem is fontos, Csoszó Gabriella ugyanis nem sajtófotós, hanem kortárs művész, akit a fényképezés kísérleti, teoretikusabb oldala érdekel. Az Artmagazin jó szívvel ajánlja a kilencvenes évek közepén indult alkotó – kicsit képriportra hajazó – printsorozatát a pusztulásra fogékony olvasóknak!
|
vissza
vissza a lap tetejére
